Irodalmi Szemle, 2001

2001/10 - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)

Fonod Zoltán

társadalmi és politikai lehetőségeket teremtett Kelet-Közép-Európában éppúgy, mint szerte a világon.

A korabeli irodalmi közvélemény azonosult Fábry Zoltán korszakolásával. Turczel Lajos szerint „Fábry mély társadalomtörténeti alapvetéssel jelöli ki és indokolja meg ... a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésének korszakhatárait (1918—1938:, 1938—1948:, 1948—), megadva ezzel az irodalomtörténeti feldolgozáshoz szükséges kiindulási és felmérési alapokat.’*35) Csanda Sándor a korszakolást rendkívül „lazán" kezelte, és a „csehszlovákiai magyar irodalom eddigi termése" (a kiadványok megjelenési dátuma) szerint két korszakra osztotta: „1918-től 1938-ig, majd az ötvenes évek elejétől napjainkig”.^«)

Fábry Zoltán korszakolását a hetvenes évek végén az elsők között Koncsol László és Főnöd Zoltán kérdőjelezte meg. Koncsol szerint, ha Fábry korszakolását elfogadnánk, „azt demostrálandó, hogy a mi fölszabadulásunk napja csak többéves késés után virradt föl, úgy ezzel az alkotmányjogi szempontból kétségtelen, de facto azonban vitatható tétellel ... a történelmi tények egész sorát figyelmen kívül hagynánk”. (A történelmi paradoxonok között említi a magyar írásbeliség tényét a szlovák államban és a teljes jogfosztottságot 1945 után.) „Ezen a paradox fordulaton túl a Fábry által deklarált 1938—1948-as irodalmi folytonosságot olyan történelmi alaptények cáfolják, mint a világháború vége, a határok megváltozása, a radikális rendszerforduló... végül pedig egy olyan megrázó, addig példa nélküli s a nemzetiségi lét és tudat alakulására máig kedvezőtlenül ható tény, mint a magyar nemzeti kisebbség fölszámolására — szétszóródására ... tett intenzív kísérletsorozat”. Egy másik tanulmányában Koncsol László leszögezi: irodalmunknak „nem egy, hanem két születési dátuma van, egy biológiai vagy tényleges (1945) és egy politikai vagy jogi (1948. december 15.), tegyük hozzá gyorsan, hogy nem a saját, hanem a történelem akaratából”/ 37)

Fonod Zoltán a Fábry-féle felosztást korszakhatárként általában elfogadja, meghatározónak azonban a történelem szabta mozgást, változást tartja. Éppen ezért „a korrigálás szükségességét csak a két, diametrálisan eltérő történelmi korszak egybeolvasztása” esetében tartja indokoltnak, azzal a megokolással, hogy: „A fasiszta szlovák állam és a felszabadulást követő szomorú évek nem jelenthetnek ... azonosságot. 1945 ugyanis eleve korszakhatárt jelöl, még akkor is, ha a nemzetiségi jogok rendezésére a társadalmi felszabadulást követően került csak sor." Szerinte a „némaság vagy a perifériaállapot nem lehet korszakmeghatárázó”.^8) Eltérő értékelésnek kell tekintenünk azt a véleményt, melyet az érintettek az 1945 és 1948 közötti évekről kifejtettek. Koncsol László ugyanis az 1945 utáni (a biológiai születésnapot követő) éveket a „kéziratos irodalom" éveinek tekinti. Fonod Zoltán értelmezése szerint viszont ezek az évek „az egyenjogúságért vívott harc évei”, melyek megteremtik a csehszlovákiai magyarság „törvény előtti egyenlőségének is a politikai-társadalmi feltételeit”/^ Fábry Zoltán felosztását Görömbei András sem fogadta el, „mert sem az irodalom, sem a politikai változások rendjének nem felel meg”. Szeberényi Zoltán szerint „Irodalmunk felszabadulás utáni újraindulásának és további fejlődésének legdöntőbb feltétele a felszabadulás ténye volt... 1948 szerepének megítélésében, korszakhatár voltában bátran támaszkodhatunk