Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Szakonyi Károly: A fatelep (novella)
Szakonyi Károly fényképről ismertem. Nagy bajusza volt, pocakja, fekete kalapban állt a képen egy fehér kutya mellett. Mindez régen volt. — Régen — mondta Hermán is. — In our time... — Yes! — zárta le ifjabb Hermán. — Many, many years ago! De most másképpen van — folytatta franciául. — A papa fejéből nem lehet kiverni a régi emlékeket. Elnézést, a nevében is. De hogy visszatérjünk a mi dolgunkra: én bízom benne, ismerve az uniós elképzeléseket, hogy itt rövidesen minden rendben lesz. Jólét, biztonság, minden... Odakinn ezen fáradozunk. Európa nagy jövő előtt áll. Nagy jövő előtt! — Akkor hát koccintsunk erre! — derült fel a házigazda. — A votre santé! — Merci! Bonne santé! Visszafelé az úton Hermán csendben ült a fia mellett. — Ha tudtam volna, hogy hova hozlak... — kezdte ifjabb Hermán. — Semmi baj — mondta, és megérintette a fia kormányon nyugvó kezét. — Persze az emlék fájdalmas... — Éppen ezért! — Fájdalmas. De nem szabad felejteni. Nem. Felejteni nem szabad soha...
