Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Dénes György: Simkó Tibor, a „nyolcak” egyike (portré)
Dénes György Simkó Tibor, a „nyolcak” egyike (Egy régi portré a 70 éve született Simkó Tiborról) Az ötvenes évek végén, amikor a Szlovák írószövetség magyar szekciójában még olyan sűrűn összegyűltünk, az elnöklő Tóth Tibor egy szép napon hatalmas paksamétát húzott elő táskájából. Kíváncsi tekintetünk fényében belelapozott a kéziratba, ajkbiggyesztve végignézett rajtunk, s kijelentette, felolvas néhány Lél Aba-verset. Kíváncsian nyújtogattuk a nyakunkat s azt kérdeztük egymástól: — Ki ez a Lél Aba? S egyáltalán milyen név ez? Senki sem tudott választ adni. Csupán Tibor szolgált némi magyarázattal. A verseket Csehországból kaptam. A feladó Lél Aba Prágából. A név bizonyára álnév, az illető nem födte föl kilétét. Versei azonban jók, szokatlanul jók. Tibor csöndre intett bennünket és olvasni kezdte a furcsa nevű költő verseit: „Kibontott szőkesége olyan, mint e / papír: körüllengi a szende rajzot, / kiemelvén a pírban égő arcot, / a mell fényére árny-csókokat hintve. / Csodás — és én, az elsőbb ember, ajzott / ideggel nézhettem csak, s már-már szinte / félénken, hogy újból megérint e / báj, amely rég vadul szemembe rajzott./ Ezerszer üdvöz légy, te rózsaszínbe / öltözött dallam lelkem húrjain, te / hótiszta test, regősök hőse, nemtő! / Te, kinek méhében, ahol a csapzott/ haj rejtekén legtétovább a rajz, ott / új életről mereng az ősteremtő... /” A versnek Akt volt a címe, alatta a keletezés, Roudnice nad Labem, 1959. Egyre átszellemültebben olvasott, s a sorok fölszárnyaltak a magasba, megcsillantak a lélek fényében, mint a csapatban kerengő galambok. Jó óra hosszat szavalta a kedvére való költeményeket, végül ellankadva összerakta a kéziratot. — Látjátok — mondotta —, így is lehet! Megbabonázva hallgattunk, megint azt forgattuk a fejünkben, ki lehet ez a titokzatos Lél Aba. így mutatkozott be nekünk Tóth Tibor közvetítésével jó harminc esztendeje, Simkó Tibor, aki miért, miért nem Csehországba tette át székhelyét. Ebben az időben csodálatos pezsgésnek indult az irodalmi élet, különösen a költészet. Új raj repült ki a szellem kaptárából, egyívású költők szerveződtek nemzedékké, s megindították küzdelmüket az érvényesülésért. Hadba szálltak az előttük járók ellen, s nemcsak szóval bizonygatták igazukat és rátermettségüket, hanem művekkel is. Együttesen és könyv alakban a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában mutatkoztak be, 1958-ban. Nyolc költő debütált a kötetben, így nyolcaknak is nevezték őket. Amikor megjelent az antológia, Fábry Zoltán Rex poetica címmel egyedül