Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Paul Badde: Zvi Kolitz (beszélgetés)
Paul Badde között, egy Alytus nevű kisvárosban, a Nemunas partján. „Hatezer zsidó élt ott, és egy sem volt analfabéta”, emlékezett vissza. Még mindig itt cseng az énekük a fülemben, ahogy szombaton a zsoltárokat énekelték. Egy faházban laktunk, pont a zsinagóga óriási vörös téglás épülete mellett. Zvi Kolitz tehát litvániai zsidó, azaz „litvák”. A háború előtt a zsidó Litvánia szinte külön világ volt. „Litvánia,” nyilatkozta évtizedekkel később szülőföldjéről, „Litvánia nem állam volt, hanem tudatállapot.” Valóban, ez az ország unikum volt Európa térképén. Litvániában — ellentétben valamennyi szomszédos országgal — a zsidók hétszáz évig éltek egyetlen pogrom lezajlása nélkül. Olyan oltalmazó környezet volt ez, amely sajátos etnikai alcsoportot hívott életre, mely a kelet-európai zsidóság szellemi és lelki arisztokráciájának számított. Litvánia térképe olyan volt, mint a csillagos ég, telis-teleszórva virágzó zsidó közösségekkel. A városokban ők alkották a népesség megközelítőleg egyharmadát. A 18. századi Litvániában történt, hogy Elijah ben Solomon Zalman teljességgel ellenállt a haszid mozgalom magnetikus hatásának. Az irracionalizmusnak ezt a nágy ellenzőjét épp ezért szerte a zsidó világban mint zsenit magasztalták, ő volt „a Vilnai Gáon”. Az volt a véleménye, hogy a zsidó léleknek, s benne a legmagasabb műveltség hagyományának, meg kell nyílnia a keresztény világ modern kultúrája előtt; ez lett az alapja egy sajátosan litván gondolkodásmódnak, melyben a tudás temploma sokkal fontosabb volt, mint az istentiszteleté, az ábécé fontosabb, mint az ima. A zsidó felvilágosodás, amely Németországból indult ki, s amely számtalan zsidót idegenített el anyáik és apáik hitétől — Varsótól Londonig —, Litvániában példátlanul megerősítette a zsidó kultúrát. Litvániában nem volt úgyszólván egyetlen műveletlen zsidó sem. Egyetlen más helyén a világnak nem volt annyi jiddis újság, folyóirat, könyvkiadó és iskola. Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Puskin, Hegel, Dosztojevszkij, Kafka, Csehov, Nietzsche olvasható és tanulmányozható volt jiddis nyelven Litvániában: a modern kultúra teljessége. A kis Litvániában a zsidó naptár szinte fontosabb volt, mint bármely más időszámítás (fontosabb, mint akár később Izraelben). Mind a mai napig Zvi Kolitz csak úgy tartja számon apja halálának dátumát, mint Tevet hó 22-ét — ez január valamelyik napjára esik —, és mindmáig nem érdekli, hogy a Gergely-naptár szerint is elhelyezze. Sehol másutt nem voltak a zsidók ennyire asszimilálatlanok, ilyen gazdag politikai és kulturális intézményrendszerrel. Sehol máshol nem voltak a cionizmusnak sem ilyen mély és erős gyökerei, mint itt. Ez volt tehát az a világ, melyben Zvi felnőtt, atyja, Nachmann, a nagy tiszteletnek örvendő rabbi és Talmud-tudós nevelése alatt. Későbbi merész, szemtől szembe viszonyát Istennel először Alytus iskoláiban kezdte tanulni: Kierkegaard, úgy tűnik, ugyancsak le volt fordítva Litvániában — dánról jiddisre. Nem véletlen, hogy Emmanuel Lévinas később szellemi testvérét fogja felismerni a Joszl Rakover ismeretlen szerzőjében. Hiszen Lévinas is litván volt, csakúgy, mint Monsieur Chouchani, az ő rejtőzködő tanára, aki mint „a Tóra Mozartja” bukkant fel Párizsban a háború után, mielőtt végleg nyoma veszett volna Montevideóban.
