Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Öllős Edit: Duett a dadával (gondolatszilánkok)
Öllős Edit Nem beérni a napi huszonnégy órával. Éj. Vajon ott szemközt is lazának hitt a virrasztás? Kételkedem. Ez már szerelem lenne, vagy épp csak túllépte a szimpátia küszöbét? Önbizalom. Körülményeim nem inspirálnak. Már csak magam maradok magamnak. Nem elég?! Vallomás. Mióta te vagy nekem, energiámból másnak is jut. Meglepetés. Nincs beszélhetnékem. Szónokolhatnékom még kevésbé. Irhatnékom van. A múzsa meg duzzog... Az irigység meghalt. A vágyak egy irányba terelődtek. A türelem virágzik. Nem is kell tükörbe néznem, és felismerem magamat! És ami még fontosabb: /f/elismernek! (Már aki számít...) Szerelem és művészet — ez az életem, írtam egyszer. Illetve művészet és szerelem. Ezt ki kell egészíteni. A szerelmet feladnám a művészetért. A művészetet a szerelemért soha! A kezdeteken már túl vagyunk. Azon tudniillik, hogy annyira idegen vagy, hogy lelkesedem jelenlétedben. (Érted.) Már csak távollétedben lelkesedem. (Hiányodért.) Színház a színházban. Akár egy színre vitt ihlettelen ballada. Válság. Elmenekülni a kávéházból. Csak a pohár bort nem hagyni ott.
