Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Aich Péter hiszen tudta, hogy bizonyos dolgokról csak undorral és megvetéssel illik — ha egyáltalán — értekezni, mivel ezek többek között titkos női dolgok voltak, amiről férfiaknak nem is illik semmit tudni. Ezért csodálkozva hallgatta, amikor anyuci merev arccal, fulladozva és a mennyezetet kémlelve elejtette, hogy a Teremtő a fajfenntartó ösztönt bizonyos örömmel fűszerezte, hogy az emberek ezt az egyébként illetlen dolgot mégis megcsinálják, persze kizárólag fajfenntartó céllal. Az ezzel járó örömöt tehát nem nagyon értette, alantas dolognak tartotta. Hisztérikus hajlamaira mély benyomást gyakorolt, hogy első alkalommal ez bizony fájhat is és végképp nem esik jól. Végül pedig anyuci önfeláldozó fölvilágosító előadásából azt a tanulságot szűrte le, hogy ez az egész fajfenntartó ügy eléggé kellemetlen dolog lehet, szinte áldozat, és ezentúl bizonyos sajnálkozó hálával gondolt anyucira, aki mindezt miatta vállalta. Viszont végre megértette, mire való a férfi, bár azért jobb javaslata is lett volna, és romantikus szomorúsággal emlékezett vissza arra a gyermekkori elképzelésére, hogy a gyerek úgy lesz, ha a házastársak esküvő után nap mint nap szépen letérdelnek az ágy elé és áhítatosan imádkoznak az Úrhoz, küldjön rájuk gyermekáldást, s ha elég áhítatosan cselekszik ezt, meg is történik mint Szűz Máriával. A nővérképzés eléggé szürkének bizonyult, nem történt semmi különös, sem nevezetes. Különösen az elméleti órákon. Klotild megbízhatóan gyenge átlagnak bizonyult, elveszett a jelentéktelenségben. Áhítatosan várta a gyakorlati részt, hogy végre eleget tehessen embermegváltó elképzeléseinek. Ez persze egészen másképp alakult, és korántsem volt olyan fölemelő, mint Klotild leányálmaiban. A pirulaadagok előkészítése még hagyján, de az a sok irkafirka munka, ami ezzel járt, képességei határát súrolta. Bár — miként ez utólag kiderült — mégis ez volt a legjobb és Klotild személyiségéhez ez állt a legközelebb. Mert amikor a magatehetetlen betegek vagy maguk alá piszkító öregek ellátása volt soron, eléggé utálkozva végezte dolgát és ezt megfelelő ideológiával is igyekezett alátámasztani. Csupa olyan illetlen dologról volt szó, amiről egy tisztességes lány jobb, ha nem is tud. S olyan testrészekhez kellett hozzányúlnia, amelyekre egy jól nevelt lány rá sem néz. Lassan mégis megszokta és azzal vigasztalódott, hogy ez az ő áldozata az emberiség boldogulásának oltárán. Osztálytársnői eléggé kimértnek ismerték, akivel nem nagy a hecc. Minél kevésbé vették be a buliba, annál inkább vágyódott az után, hogy mégis érvényesüljön társaságukban mint egy félreértett zseni. Ha valaki abban a hiszemben, hogy Klotild úgysem fogadja el, mégis meghívta, egy csomó kifogást és objektív okot sorakoztatott föl, amiért nem valószínű, hogy eljöhet, valójában azonban egyébre sem gondolt és szívesen eljött, azzal a deklarált szándékkal, hogy hátha sikerül valakit megtérítenie, ezzel is álcázva önmaga előtt a társaságbeli babérok áhítását. Az utolsó évfolyamban aztán valaki kiötlötte, murizzanak még egy jót az érettségi előtt, hiszen azután már nem lesz rá alkalom, szétszóródnak a munkahelyen. És persze fiúkkal, mert milyen zsúr az fiúk nélkül. Anyuci nagylelkűen beleegyezett, de azért óva intette lányát, legkésőbb tízkor legyen illedelmes jól nevelt lányhoz méltón otthon. Ez meg is történt, azzal a kis különbséggel, hogy a hazaérkezés két nappal csúszott. A megrémült szülők
