Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Aich Péter később a felsőbbrendűeket. No és Ádámot is előbb teremtette, csak azután Évát. vagyis teljesen nyilvánvaló, hogy a nő az Ur legtökéletesebb alkotása. Dicséretére legyen mondva, felsőbbrendűségét nem személyesen értelmezte, hanem a női nem kasztjának tagjaként. Még aznap buzgó imával hálát adott Istennek, amiért ilyen bölcs fölismerésre méltónak találta. Csitri korában ezzel elég nagy elismerésre tett szert, ellensúlyozva így koronatanúi szerepkörét, ami a lányok között sem volt túlzottan népszerű, két osztálytársnője kivételével, akik viszont irigykedtek rá jó pozíciója miatt. Népszerűsége különben a tanítók között is hanyatlóban volt, Klotild ezt legalább így értelmezte, miután az egyik új tanítóról hamarosan kiderült, hogy nem végez egyéni kihallgatásokat, hanem balhé esetén az egész osztályt villámkérdésekkel felelteti, s az eredmény, mármint a jegyek szempontjából, nem volt éppen jövedelmező, aminek következtében elmaradtak a balhék, vagyr legalább nem kerültek az asztalra. Egyszer ugyan megpróbálkozott megkérdezés nélkül is rámutatni arra, aki a problémát okozta, azzal a szent meggyőződéssel, hogy neki aztán elhiszik, de a tanító letorkolta, hogy az árulkodás őt nem érdekli. Persze Klotild is tudta, hogy árulkodni nem szép dolog, meg hogy rendes kislány ilyet nem csinál, de mivel szent igazságérzetére hivatkozva csupán a villámfeleltetést akarta elkerülni, amelynek többnyire ő is szenvedő alanya volt, nem igen sietett bevallani magának, hogy' árulkodni akart — éppen akkor, amikor osztálymentő pozícióban kívánt tetszelegni. S miután ilyen megalázó helyzetbe került a rosszindulatú tanító miatt, aki csupán azon fondorkodik, miképp adhat neki különösen rossz jegy'et, ahogy ezt később otthon anyuci nagy fölháborodása közepette elmagyarázta, a villámkérdésekre válaszul csak hápogni tudott, vagyis beszedett egy szép makulátlan elégtelent azzal a félreérthetetlen célzással, hogy beszéljen akkor, amikor kérdezik. Szegény Klotildnak ez már valóban sok volt, és meggyőződéssé fokozta azt a gyanúját, hogy nemcsak a fiúk, hanem a férfiak is alsóbbrendű lények. Olyan aprósággal, hogy apja is férfi, nem foglalkozott. Ha számon kérik ezt tőle, nyilván meglepődött volna, hiszen az apja nem férfi, hanem apuci. S mivel testvére nem volt, így öccse vagy bátyja sem, a kérdéssel nem is foglalkozott többet, csak elkönyvelte. Éva-elméletével, ahogy nem kanonizált bibliamagyarázatát fellengzősen elnevezte, később is részsikereket aratott, bár többnyire nevetgélve vették tudomásul. Klotild azzal a nagylelkű tartózkodással regisztrálta ezt, miként az élet egyéb dolgait is, mert közben megszokta, hogy nem veszik túlságosan komoly'am. Abban bízott hát, hogy élete fölismerésének elszórt magvai akár a pitypang ejtőernyői itt-ott, előre meg nem jósolható helyen és időben, termőtalajra találnak. A valóságban ez csak önámítás volt, hiszen Klotild egyre tartózkodóbb lett. Barátnői viselkedését, akik előbb buzgón helyeselték a nők felsőbbrendűségét hangoztató nézeteit, és vele együtt fitymálkodva szóltak a fiúkról, és immár nem tudtak a fiúkkal betelni, árulásnak minősítette. Mert az ideálokat nem lehet elárulni, vélekedett Klotild. Az ideálokhoz maradjon az ember hű holtáig, mivel az örök igazságokat többre becsülte, mint a fantáziát és az evolúciót, amely egyébként is Éva megteremtésével befejeződött. Amikor az alapiskola vége felé szóba került, hogy no most már mi legy'en. s
