Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Aich Péter betartja az erkölcsi zsinórmértéket, s a földi örömök helyett a szellemieket részesíti előnyben. Kissé kétkedett ugyan, vajon mennyire sikerül majd ez, de nagyon bízott benne. Nem tudta ugyanis, hogy a szellem ereje a dimenziók határait is túllépi, s hatással lehet a jövőre akár az akarat. Ezért az Úrra bízta önmagát, mert az Úr lesz az, aki megváltja őt, ahelyett, hogy önmagában bízna. S ha majd bajban lesz, csak Istenben bízik és nem fél, mert ember nem árthat akkor. Klotild lelke nem is sejtette, hogy ez akár fölfogás kérdése is lehet, a véletlen vagy tudatos szemszög hatása. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyéni érdek összeegyeztethető az objektív boldogsággal, s hogy ezáltal biztosan megkülönbözteti majd a magot a pelyvától. Nem gondolt arra, hogy Isten azért teremthette a testet és lelket, hogy mindkettőnek gondját viseljük. Mert vajon a boldogság nem a test egészsége és a lélek békéje? Ám Klotild lelkének tudata mélyén a test és a lélek nem tartozott össze, hanem kettéválasztotta őket akár a halál. ALLEGRO A kis Klotildka mindig nagyon illedelmes, jól nevelt kislány volt. Szülei rém büszkék voltak rá, milyen udvarias és okos, sőt zseniális a gyerek. Mert például amikor az iskolába került, már alá tudta írni magát, pontosan tudta a címüket, a telefonszámukat, de még azt is, hogy anyuci és apuci hol dolgozik. Amikor szólt a telefon, bemutatkozott és elmondta, milyen száma van a készüléküknek, hogy' mindenki tudja, hova telefonált. Igaz, egy ilyen hívás után, amikor egyedül volt otthon, csakhamar becsöngettek valami szerelők, és csak a szomszéd lélekjelenete és az a véletlen, hogy éppen otthon volt, mentette meg a lakást a kirablástól és a gyereket valószínűleg a megerőszakolástól, de ebből le is vonták a kellő következtetéseket. Apuci különböző zárakat szereltetett az ajtóra és betanította a kis Klotildkát, ha egyedül van otthon, csak akkor nyisson ajtót még neki is, ha a megfelelő jelszót elmondja. Sajnos anyucit elfelejtették beavatni a dologba, így történt meg aztán, hogy amikor anyuci másnap leugrott a boltba és otthon felejtette a kulcsot, Klotildka az istenért sem nyitott ajtót, csak azt hajtogatta, hogy nem ismeri ki magát az új zárban, sőt még sírva is fakadt, amiért nem tudja kinyitni, s ez így ment, amíg apuci haza nem jött és nem szavalta el a jelszót. Persze lett ebből egy kis égiháború, anyuci csúnyán letolta apucit és Klotildkát egyaránt, hiába dicsérgette apuci a kislányt, amiért jelszó nélkül nem nyitott ajtót. Klotildka lelkivilágában ez nem maradt nyomtalanul, borzasztó viharok támadtak szívében és még akkor is e zavaros szélvészben hánykolódott, amikor a szülei már rég elfelejtették az ajtósztorit. Egész éjjel nyugtalanul aludt, állandóan fölébredt. Ezek után lett figyelmes arra, hogy a hálószoba felől esténként furcsa hangok szűrődtek át hozzá. Egyszer éjjel apuci hangjára ébredt föl Klotildka. Na, kié ez a nagy valag, ujjongott apuci. Ne a seggemet maceráid, vihogott anyuci, eltévedtél. A kis Klotildka egy szót sem értett ebből, mert az ilyen kifejezések elől hermetikusan óvták, később pedig, amikor már azonosítani tudta őket (csúnya szavak, rendes kislány ilyet szájába nem vesz),
