Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Apácaszonáta idején, amikor kisgyermek volt. Ezért ő most minden bizonnyal a poklok poklára kerül, örök kárhozatra. Isten pedig csalódottan elfordul tőle. Idővel aztán; szégyenkezve bár, de megszokta, mi mást tehetett volna. A megalvadt vérrögök zavarták ugyan, ilyenkor behunyta szemét, imába kezdett és vakarózott. Amikor egyszer nagyon belefeledkezett a vakarózásba, furcsa érzelmek kerítették hatalmába. Olyasmi, amit idáig nem tapasztalt. Nem tudta eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz, hiszen testének érintése tisztátalan dolog, bűn. Az összbenyomás azonban kimondottan kellemes volt. A biztonság kedvéért ezt a kellemes érzést Jézusnak ajánlotta, a bűnös érintést pedig azonnal meggyónta. A pap nagylelkűen fölajánlotta, hogy föláldozza magát, és ha föltétlenül szükséges a vakarózás, megteszi helyette, ellenkező esetben pedig tekintse ezt további megpróbáltatásnak, vagyis jobb lesz, ha hagyja viszketni és alázattal tűr. A ravasz Zórád is észrevette, hogy Klotíld időnként igen nyugtalanul ül. pláne olyankor, amikor kétértelmű célzásokat tett, sőt egyszer, amikor ártatlanul a viszketést említette, Klotild olyan mozdulatot tett, amit csak nehezen tudott leplezni, és Zórádnak inkább ez tűnt föl mint maga a mozdulat. De mivel az volt a benyomása, Klotild nem igen érti meg sikamlós szószátyárkodását, nyilatkozataiban egyre óvatlanabb lett. Egyszer aztán a sok önsanyargatástól és imától elcsigázott apáca Zórád hatalmas karosszékében a lovag duruzsoló, kétértelmű értekezésétől a szentek életéről elandalítva szabályosan elaludt. Kezét könyökig mély zsebébe dugta, feje oldalt billent. Zórád arra lett figyelmes, hogy Klotild szép egyenletesen szuszog. Amikor félbeszakította fejtegetését a szeretetről, amit testestül-lelkes- tül kell Istennek tetsző dologként művelni, hiszen ő adott a lélekhez testet is, ezt azért, ugye, ne felejtsük, Klotild váratlanul fölnyögött és megrázkódott és zsebében nyilván vakarózni kezdett. Zórád azt úgy értelmezte, hogy folytassa csak a beszédet. Ott folytatta tehát, hogy mindezért hálát kell adni Istennek, hogy még így is őt magasztalhatjuk, hiszen örömöt szerezni dicséretes dolog, Jézus is ezt tette velünk, így tehát ha lelkünket érintjük, Jézus leikéhez folyamodunk, ha testünket érintjük, Jézus testébe kapaszkodunk, végül is áldozáskor, ugye, azt mondja a pap, hogy Jézus teste, azt pedig nem átalljuk magunkba fogadni. Tény és való, ravaszul kitalálta ezt Zórád, maga is csodálkozott szellemességén. Klotild azonban újra, s ezúttal összefüggéstelenül nyögött egyet. A lovag elhallgatott, hogy meggyőződjön a tényállásról. Az ifjú és vonzó apáca valóban aludt, mármint Zórád szerint úgy nézett ki, mint aki alszik, csak a keze matatott görcsösen, bár alig észrevehetően a zsebében. Zórád lovag nem volt rest és fölemelte Klotíld ruhájának szegélyét, hogy utánajárjon a zseb titkának. Minő nagy volt a meglepetése, amikor megállapította, hogy a földig érő ruha rojtjai alatt csak Klotild pucér teste leledzik! Meglepetését azzal magyarázta, hogy eddig nem vette számba az apácák öltözetének tartozékait. Ami azonban sokkal jobban fölkeltette érdeklődését, az volt, hogy zseb helyett csak lyuk volt a rojtok közt, és hogy Klotild két ujja a szőrpamacs közepén tűnt el vagy kéthüvelyknyire. Zorád lovag egy pillanatig sem kételkedet hegyi beszéde sikerében, a csukott szemhéj alatt is üvegesedni látta Klotild szemét, s nyomban hozzálátott a szüreteléshez, vagy
