Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - MARGÓ - Gyurkovics Tibor: Kísértet járja be Amerikát
MARGÓ Gyurkovics Tibor Kísértet járja be Amerikát Jezovicsot porig alázta az a brutalitás, amely a New Yorkot ért terrortámadás füstgomolyából áradt. Mint kénkőbűz, amelytől az ember szimatoló állatként is visszahőköl, néző állatként pedig őrülten megriad. Bánatában hamar összekapta magát, hogy fölkeresse azt a drága hölgyet Lengyeltótiban, aki a maga sok évtizedes bölcsességében, a Nagy-tó partján élve, Jezovics emberszakértője volt, s aki hamarjában megpróbálta Jezovicsot elcsitítani, mint afféle női Zoszimov Dosztojevszkij regényéből. Bő kendőben ült az őszi kályhánál, ahonnan ugyancsak fanyar füstszag áradt, de vigasztaló- an, mint emberi életjel. — Jezovics, Jezovics... Csak nem összeomolni elsőre, mint a World Trade Center... Te mindjárt összeomlasz. Nem szabad. Hosszú táv. Morzsolgatta köszvényes kezeit, mint teste rózsafüzérét. — Amerikát kísértet járja be, ahogy a tizenkilencedik század Európájáról írta Marx. Ebből árad a baj, az a bűz, amelyet te az agresszivitás szagának érzel, fiam. A történet menete hasonló. Annak idején, történetesen a XIX. században úgy alakult a helyzet, hogy az úgynevezett ipari társadalom túlnőtte önmagát, és a tőke fejlődésének sötét gyúanyagával tömködte be a polgári otthonok és polgári nemzetek kályháját. Mi jött erre? A kommunizmus — mint olyan. Mint eszme, mint levegő, mint kárhozatos, de a fölszabadulás érzetét árasztó ideológia. Milyen szép is volt! Az egyenlőség jelszavát — a szabadság és testvériség jelszavai közül kiragadva — világbirodalmi szervezőerővé avatták. Világforradalmat csináltak. Ez az a bizonyos kísértet, a kommunizmus kísértete. Lett rá egyesület — alias „Világ proletárjai, egyesüljetek!”, hithű baloldali lapokon még ma is ott fényeskedik a fejléc —, lett rá ember. Leninhez képest az összes terrorista gyermeteg csínytevő, Sztálin pedig létrehozta a totális állam bosszúgépezetét, amilyenről az előző századokban Dzsingisz kántól a toweri börtönökig még csak nem is álmodtak. Amerikát a pénz kísértete járja be. Már bejárta. Velejéig megmérgezte az Egyesült Államok életét, s mint korábban a remény fantomjaként a kommunizmus, most az emberi fejlődés fantomjaként a fogyasztás önerjesztő mérgével pusztítja el önmagát. Ugyanaz a képlet, vagy még rosszabb. Hiszünk valamiben — és ez öl meg. A huszadik században az egész világon el akartuk terjeszteni az egyenlőség eszméjét: Afrikában, utóbb Ázsiában, Kínában, mindenütt, s világméretű lelki AIDS-t terjesztettünk el — százmilliók kerültek a kényszerkezelő gulágokra, az
