Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
A műfordítás - irodalmi fenomén jelenség. A butaság és ostobaság látszatát keltő torz alak nem is véletlenül Svejket juttatja a kutatók eszébe - Svejk az, akiben Markalf a huszadik században tovább él. Nemeskürty István állapította meg találóan: „A Svejk, ez a klasszikus és modern regény összes szabályait megcsúfoló könyv, amiben se jellemfejlődés, se kerek mese, se folyamatos történés nincsen, ennek a 16. században majd minden nyelven ismert Markalfnak a 20. századi leszármazottja.” A Salamon és Markalf története elsősorban tehát mint jelenség fontos, de a nehézkes stílusa miatt nem sorolható a korabeli magyar széppróza remekei közé. A mű fordítójának személye ismeretlen, annak ellenére, hogy a könyv Kolozsvárott a Heltai-féle nyomdában is megjelent. Nem tekinthető Heltai fordításának, elsősorban nehézkes, döcögő és magyartalan stílusa miatt. Hasonló módon, mint a régi magyar széppróza sokat idézett darabja, a magyar Nagy Sándor-história, melynek fordítását szintén Heltainak tulajdonították. Ő gondozhatta a szöveget, mint nyomdász, de szerzőségét semmi sem bizonyítja. A Nagy Sándor-história ismeretlen magyar fordítója a puszta események és tények felsorakoztatását tartja fontosnak, valójában semmilyen más motiváció nincs rá hatással, s így a stiláris érzékletesség és szemléletesség is ismeretlen számára. Ez a tény szintén hitelesen jelzi, hogy a 16. század végére a fordított magyar széppróza már rétegeződött, mégpedig az olvasóközönség igénye szerint is. Újra és újra kiadták a legkeresettebb és legnépszerűbb munkákat, az erdélyi nyomda példányait átvették a felvidéki (főként szepességi) könyvnyomtatók is, és maguk terjesztették azokat tovább. A 17. század első évtizedei a fordított magyar szépprózában a reneszánsz szellemét hordják magukban, az első, felismerhetően barokk fordítások csupán a század közepe táján bukkannak fel. Az átmenetet jellemzi az a tény is, hogy a fordítók már nem latinból fordítanak, hanem a modern európai nyelvekből (többnyire németből). Nem azért, mintha jobban ismernék a német nyelvet, hanem mert a kor életéhez, szemléletéhez és filológia eszményeihez a modern és virtuális minta közelebb állt. SZAKIRODALOM Nemeskürty István: A magyar széppróza születése, Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1963 Horváth János: A reformáció jegyében, Akadémia Kiadó Budapest, 1957 Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk, Bp., 1961 Heltai Gáspár: Válogatott írások (Válogatta Nemeskürty István), Budapest, 1957 Bóka L.-Pándi P.: A magyar irodalom története 1849-ig, Budapest, 1957. Ebben Pesti Gáborról Klaniczay Tibor (58.) Waldapfel József: Heltai Gáspár forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények 1934, 233-365. Pesti Gábor: Esopus fabulái, Budapest, 1980 Nemeskürty István-Liptay Katalin: A magyar művelődés századai, RTV -Minerva Budapest, 1985
