Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
A műfordítás - irodalmi fenomén A Mária-siralom líraisága, a szent téma mindvégig közel marad az emberi szférához Szűz Mária és Krisztus nevét az ismeretlen szerző nem is említvén, egy anya fájdalmát adja elő fia elvesztésén, így a drámaiság a legemberibb érzésekben oldódik fel. A vers szövegében nincsenek latinizmusok, a fordító szabadon, töretlenül és lendülettel adja vissza az érzéseket és a gondolatokat az ősi magyar vers kétütemű mintájára, kötetlen szótagszámú sorokkal. Expresz- szív betűrímei a latin himnuszban is előfordultak: „Világ világa, Virágnak virága!”, rímelése a korabeli költészet vívmányának számított. A verselés fejlettsége, természetesen áradó ritmusa, tömörsége bizonyára elődök meglétéről is tanúskodik, és feltételezhetően még a középkori irodalomban folytatásokban fejlődött tovább. Az Ómagyar Mária-siralom szövegében az ősi magyar vers és a latin himnuszköltészet elemei és hatásai keveredtek és olvadtak össze magyar poézissé. A középkori irodalom latinnyelvűségétől a nemzeti nyelvű irodalom fejlődésének útján különösen fontos állomásai a bibliafordítások. Főleg azokban az irodalmakban — s ilyen a magyar irodalom is —, melyekben nem alakult ki elég gazdag és sokrétű anyanyelvű lovagi irodalom. A Biblia lefordítása ui. minden irodalmi nyelvvé fejlődő vulgáris nyelvnek egyik legmeghatározóbb erőpróbája, mivel addig ismeretlen fogalmakkal kellett visszaadni a héber, a görög, illetve az azokat közvetítő latin nyelv bonyolult szerkezeteit. Ennek a problematikának a részletezése azonban külön értelmezést igényel. * * * Hol a helye és mi a funkciója a műfordításnak a régi magyar irodalom kontextusában? Az idevágó középkori irodalmi anyag rövid vizsgálata után a kérdésre adott válaszunkat néhány pontban összesíthetjük: 1) A műfordítás a kezdetektől fogva elválaszthatatlan a magyar nemzeti irodalomtól, annak szerves része. 2) A műfordítás mint (más nyelvre természetes módon továbbfordíthatat- lan) szellemi termék a legnemzetibb műalkotásként is felfogható. Ilyen értelemben a szellemi gazdagodás egyik legfontosabb eszköze. 3) A műfordítás a régi magyar irodalomban hatásokra érzékeny élő szervezet. Azzal, hogy a magyar irodalom közegébe került, része lett a magyar irodalmi múltnak, ill irodalomtörténetnek. Ez azt is jelenti, hogy a fordításoknak egy sajátos sorsú, fejlődésű és meghatározottságú irodalom kölcsönzött ún. második létet (életet). 4) A régi magyar irodalom egyes szakaszaiban a magyar kultúra szervezettségének megfelelő fokán az írók, a költők és a filológiai szakemberek egyéni, jobb esetben csoportos érdeklődése szabott irányt a műfordítói gyakorlatnak. Igazán tervezetté és rendszeressé, tudatos filológiai felkészülés eredményeként csupán a reneszánsz közepétől (a reformáció kibontakozásának köszönhetően) vált. Ettől az időtől tartjuk számon a Szentírás és néhány világi tartalmú szöveg magyarra fordításának programszerű megvalósítását. Én junhum olélottya..”. „Én keblem alélása.... (Pais Dezső értelmezése szerint)
