Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Duba Gyula: Ozsvald Árpád életművéről
Fórum köznyelvnek mondott jelenség erőteljesebb érvényesülésében, azaz abban, hogy több más nyelvváltozat elemei keverednek nyelvhasználatunkban. Ugyancsak rendkívül fontos megállapítások találhatóak a nyelvi dominancia tárgyköréből: az anyanyelvdominancia a szlovákiai magyar beszélő közösség meghatározó sajátossága, ugyanakkor a dominánsan kétnyelvűek csoportjának nyelvhasználata is egyre erőteljesebben érezteti hatását, egyebek közt például a nyelvi hiány és a nyelvi bizonytalanságnak nevezett jelenségek gyakori előfordulásában. Számomra a legizgalmasabbnak a könyvnek a nyelvi kód váltással foglalkozó fejezetei bizonyultak. Mint gyakorló kódváltogatók, akár meg is tanulhatnánk Lanstyák István idevonatkozó nyelvi definícióját: „A kódvál(toga)tás olyan beszédmód, melyben egyetlen diskurzuson belül egynél több nyelvnek [tágabb értelemben] nyelvváltozatnak) van aktív szerepe.” Mint ahogy azt is érdemes lenne mindennapi nyelvhasználatunkban folyamatosan nyomon követni, hogy kódváltogatásaink vajon a bázistartó, azaz a magyar anyanyelv bázisát kiszélesítő formában vagy immár a bázisváltó, azaz az anyanyelvi bázist a másodnyelvi bázissal felcserélő formában történnek-e. A kétnyelvű közegben beszélőknek ezt az alapvető megkülönböztető nyelvhasználati sajátosságát, annak ezernyi funkcióját leírva válik Lanstyák István vérbeli nyelvszociológussá, saját emberi kvalitásait a megértő és magát megértetni kívánó tudós elemzővé és lélekgyógyász pedagógussá. Merthogy a könyv második legfontosabb hozadékának én éppen azt tartom, amivel sokan itthon és még inkább Magyarországon próbálnak szívósan szembehelyezkedni. Ez pedig az az elemző empátia, amely a kétnyelvűség körülményei közt kialakuló nyelvhasználati formákban nem valamilyen erkölcsi meghasonulást, értékcsökkent változatokhoz való ragaszkodást, a nyelvi szétfejlődéssel a hazaárulást előkészítő kisebbségi, asszimiláns magatartást lát. Lanstyák István végig objektív helyzetelemzésre törekedve, a saját közösség helyzetével való kutatói azonosulás alapállásából nem stigmatizálja, de nem is idealizálja a kialakult helyzetet. Erről is vallott a szerző szubjektív utószavában, amikor leírta, kiknek nem ajánlja könyvét. Talán lesznek, akik furcsállják majd a Posonium Irodalmi Díjat odaítélő kuratórium döntését, amiért a fődíjban nem valamelyik költőnk vagy írónk könyve részesült, hanem a szlovákiai magyar nyelvhasználat alapvető sajátosságait feltáró szakmonográfia. Azok, akik elolvasták, s még inkább, akik használják Lanstyák István munkáját, remélhetően egyetértenek a zsűri döntésével, amikor a mindannyiunk mindennapi anyanyelvéről született munkát ítélte a kuratórium a Posonium Irodalmi Díj fődíjára érdemes munkának. Szarka László „Pályaívének nincs leszálló ága...’’ Ozsvald Árpád életművéről Ozsvald Árpád első versét 1951-ben közölte az Új Szó, háború utáni irodalmunk alapítói közé tartozik. A nagy sási kígyó című kötetét életműve
