Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Öllős Edit: Napló
Öllős Edit zuhanyt, és már csak azon töprengtem, mit készítsek reggelire. (Rágyújtani elfelejtettem.) Akkor vettem észre, hogy egész éjjel hangosan gondolkodtam, a diktafont meg bekapcsolva hagytam. És tudok én már beszélni is, nemcsak írni! Szinte egy az egyben elég lesz papírra vetni a hangfelvételt! Megvan a délelőtti munkám! Hát így irányít engem Isten. Mellettem áll. (És még én merem azt állítani, hogy magányos vagyok?!) Majd délután — miután legépeltem az anyagot — megköszönöm neki, és megígérem, hogy nem maradok hálátlan. Hétfő Mintha nem is lett volna hétfő! Nem volt hideg zuhany az ébredés, az sem vágott mellbe, hogy egy szál cigarettám sincs. Miután felöltöztem, ez mégis kétségbe ejtett. S. O. S. jeleket adtam le — sikertelenül, újra jellemtelenségekbe ütközve. Hát nincs, aki megtegyen — ha másért nem, csábos tekintetemért — háromszáz métert?! Össze kellett szednem minden, még éppen csak éledező erőmet — a fizikait, mert az agyam már úgy ugrabugrált, akár egy aerobikórán. Jót is tett az a háromszáz méter. A kávé is jobban esett, az első slukk is. Váltottam pár szót Istennel, felvázoltuk a napi teendőket. Aktuális áldozatommal is kacérkodtam egyet, főbérlőm megjátszott kedvessége (meg örök fontoskodása) is kihozott a sodromból. De csak annyira, hogy a reggelit félresöpörjem és leüljek dolgozni — kivételesen az írógép mellé. Közben a porszívó búgását is kénytelen voltam elviselni meg egy kamaszkorból alig kinőtt srác tréfásnak szánt megjegyzéseit is. Két levelet is megírtam — azt már kézzel. Délben — nehogy szó érje a ház elejét — az ebédet megkörnyékeztem. Szieszta gyanánt újra vertem a gépet, közben vacilláltam: a délutánt kávéházban töltsem vagy kiutaljak magamnak egy-két óra vérpezsdítő (és hormonnyugtató) álmot? Úgy döntöttem, jót fog tenni két deci vörösbor — ihletet fog adni. így is lett. Elszopogattam a nemes nedűt, és írtam mellette vagy két oldalt. Aztán pár óra kiesett. Csak úgy voltam. Örültem, hogy ilyen is lehet egy hétfő, dolgozgattam is még mentolos cigaretta, fekete tea és áfonyalé mellett, rádiót is hallgattam fél füllel (hogyan látják az anyaországban közigazgatási reformunkat), Márai Négy évszakát is újra átéreztem (illetve hol egyetértettem vele, hol nem). Vacsorázni persze elfelejtettem. De hát engem figyelmeztetni kell, hogy egyek is néha valamit, és ezt a kreatívan kéjes hétfőt végül is egyedül töltöttem. Kezemet a szívemre: mégsem elégítettem ki magamat. De már csak egy óra választ el a keddtől. A keddi nap számomra a hét királynője (korona nélkül), olyan izgalmas, olyan perpetuum mobile-nap. Olyan postával, telefonnal, találkozásokkal teli. És azt megígérem magamnak, hogy holnap már enni is fogok, néhány órát
