Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - Václav Pankovčín: Menj, hív az öcséd (novella)

Menj, hív az öcséd

— Ember, nem tudok felkelni — sírdogált az asszony, és levegő után kapkodott. — Megint itt van és fojtogat!

Az ember átment a szomszédba, és telefonált az orvosnak.

Az orvos jó óra múlva jött meg: egész Marakesből kellett jönnie.

— Oxigént adjon neki, mert megfullad — mondta az orvosnak.

Az orvos csak a fejét rázta.

— Itt az oxigén nem segít. Be kell vinni a kórházba. Van itt valahol telefon? Mentőkocsit kell hívnom.

Az asszony nem tudott felöltözni. Az ember gyorsan megmosdatta és felöltöztette. Amikor feltették, még ennyit mondott:

— Emlékszel, amikor felakasztotta magát a kecske? Tudtam, hogy valami történt.

— Holnap délután majd meglátogatlak.

— Az már későn lesz, ember.

Reggel az ember megborotválkozott és megmosta a fejét. Felvette a sötét öltönyét és a kalapját, felült a biciklire és elment Linaresbe, a paphoz.

Linaresben majd felül a délutáni buszra és bemegy a városba.

A faluban még megállt a kocsmánál, sört rendelt és egy stampó borókapálinkát: szinte csak megszokásból, s különben is volt még egy félóra a miséig.

Ült a tölgyfa alatt és iszogatott. Megállt mellette az az asszony, aki annak idején figyelmeztette, hogy ne menjen a paphoz, mert fáradt, és nem képes ördögöt űzni.

— Hogy van? — kérdezte.

— Már jobban. — vetette oda az ember. — Már jobban.

— S mért nem jár templomba?

— Hagyjon már nekem békét, kíváncsi nőszemély! Mondtam már, hogy jobban van, mit akar még?

Mire megérkezett a kórházba, már négy órája halott volt. Nem engedte felboncolni, pedig az orvos váltig erősködött, hogy így legalább megtudnák a halál okát.

— A szellem fojtotta meg — hajtogatta egyre az ember. — Ez a halál oka.

Az utolsó esti busszal ért haza. Rögtön bement a szobába, a matraca alól

kivett két üveget és egy orvosi szorítógumit. Az üveg tartalmát kiöntötte egy öreg rongyra és átkötötte a gumival. Az üvegeket elmosta és kitette az ablakpárkányra. Aztán tüzet rakott a kemencébe. A gumi összetekeredett, s a bor gyönyörű színes lánggal égett. Amikor elégett, tett még három hasábot rá, behozta a téglát és betette a tűzbe, hogy jól felmelegedjen. Már évek óta fázott éjszakánként a lába.

Juhász Dósa János és Dezső István fordítása