Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Zvi Kolitz: Joszl Rakover beszél az Istennel (testamentum)
Joszl Rakover beszél az Istennel még akkor is, amikor a porba sújtott, halálra kínzott, és magamra hagyott csúfságomban és szégyenemben. A rabbim régen sokszor elmondta nekem annak a zsidónak a történetét, aki a feleségével és gyerekével elmenekült a spanyol inkvizíció elől, csónakba szállt, és a viharos tengeren eljutott egy kopár sziget közelébe. Hirtelen villám sújtott le az égből, és megölte a feleségét. Vad forgószél támadt, és gyermekét besodorta a vízbe. Egyedül, nyomorultan, tehetetlenül sodródva, meztelenül, vihartól űzötten, a mennydörgéstől és villámtól halálra rémülten a zsidó felkapaszkodott a sziklaszirtre, és csatakos hajjal, kezét az égre emelve Istenhez fordult: — Izrael Istene — mondta. — Ide menekültem, hogy békében szolgálhassalak, kövessem parancsolataidat, és dicsővé tegyem nevedet. Te azonban mindent elkövetsz, hogy elhagyjam hitemet, és ne higgyek benned. De ha azt hiszed, hogy ezekkel a megpróbáltatásokkal letéríthetsz az igaz útról, akkor én azt mondom neked Istenem, atyáim Istene, hogy hiába fáradozol. Sértegethetsz, megverhetsz, elvehetsz tőlem mindent, ami szívemnek kedves és jó ezen a világon, halálra kínozhatsz — akkor is, mindig hinni fogok benned. Szeretni foglak mindörökké — akkor is, ha nem akarod. íme, utolsó szavaim, melyeket hozzád intézek, haragvó Istenem: Hasztalanul fáradozol! Mindent megtettél, hogy elveszítsem a hitemet, hogy elérd, hogy többé ne higgyek benned. De úgy halok meg, ahogy éltem: rendíthetetlen híved maradok. Áldott legyen örökké a halottak Istene, a bosszúálló Isten, az igazság és az ítélet Istene, aki hamarosan újra megmutatja arcát a világnak, és alapjaiban rázza meg a mindenséget mennydörgő hangjával. — Smá Jiszróet! Halljad, Izrael! Az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló Egy. A te kezedbe ajánlom, Uram, a lelkem. Fordította Kúnos László * Zvi Kolitz 1919. december 14-én született Litvániában Szabadság (1999)
