Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - MÉRLEG - Juhász Dósa János: Generációs futamok Kisvárdán
MÉRLEG sége miatt. Kisvárdán a közönség lábbal tüntetett Vidnyánszky totális antiszínháza ellen, a szünet utánra alig húszán maradtak a nézőtéren. De ugyanez történt az előadással Budapesten is. Az előadás egyfajta rituális színház szeretne lenni, talán Jancsó Miklós hetvenes években készített, mára már nézhetetlen filmjeihez hasonlítható. Megtalálható benne minden, ami Vidnyánszky korábbi rendezéseire jellemző: a teljes sötétség, a zenei zagyvalék, érthetetlen szavalókórus, sokszoros önismétlés, többszörös vég. Vidnyánszky a darab kevéske cselekményét is negligálja, színészei igen rosszul artikulálnak, élő zenét kever folyamatosan konzervzenével, a színészek néha érthetetlen artistamutatványokat végeznek. A szakmai értékelés során külön szakértő mesélte el a darab történetét és lényegét, ez ugyanis nem derül ki a több mint négyórás előadásból. Sokkal izgalmasabb volt Verebes Ernő modern mítoszjátéka, a Sardaffas, a hímboszorkány, de ezt az izgalmat elsősorban Verebes szövege kínálta és nem a színészeket többször is életveszélyes helyzetbe hozó rendezés, amely folytatása volt a Dorottyában már megismerteknek. A néző leginkább a színészeket sajnálta, akik az egész előadás folyamán fürdenek a jéghideg vízben. Hihetetlen, hogy a magyar adófizeték pénzét ilyen undorító kísérletezésekre költik, miközben Kárpátalján már tíz év óta nem láttak magyar előadást az ottani magyarok. Erdély két új magyar társulattal, néhány tehetséges fiatal rendezővel (Béres László, Kövesdy István, Keresztes Attila) gazdagodott. A színész-, illetve rendezőképzéssel két helyen is foglalkoznak (a kolozsvári egyetem színművészeti tanszéke, valamint a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyör- gyi István Tagozata), s az innen kirajzó színészek azóta ígéretes pályakezdésről tettek tanúbizonyságot. A főiskolás produkciók is megállták a helyüket Kisvárdán. Mind Keresztes Attila a kolozsváriakkal készített Három nővére, mind Rusznyák Gábor marosvásárhelyiekkel készített Platonovja az orosz klasszikus tökéletes ismeretéről tanúskodik. Mindkét előadás díszlete is igen izgalmas. Az erdélyi magyar színjátszás állócsillaga a kolozsvári magyar színház, amelynek élén az a Tompa Gábor áll, akit néhány éve a világhírű bukaresti társulat, a Bulandra is igazgatójának hívott. A társulat évekig nem a legjobb előadásait szerepeltette a fesztiválon, s Tompa-rendezést is igen rég láthattunk. A színház Kisvárda előtt turnézott Szlovákiában, s Kassa mellett Rimaszombat, Komárom és Dunaszerdahely láthatta a társulat két-két előadását, amelyek méltón reprezentálták a kolozsvári társulatot. Vörösmarty ritkán játszott A fátyol titkai című vígjátékát Keresztes Attila rendezte. Modern környezetbe helyezte a darabot, s bohózati elemekkel feldúsítva, parádézó színészekkel a legkisebbektől az ékesebb korosztályig feledhetetlen estét nyújtott. A másik ifjú titán, Kövesdy István rendezte Spiró György zeitstuckjét, a Kvartettet, amely az elmúlt tíz évünkről adott pontos és szinte vitathatatlan látleletet. Kövesdy főiskolásokkal készített Három testőr rendezése már korántsem ennyire problémamentes. Az előadás agyonismétli önmagát, s a rendező a színészpalántákat is magára hagyja. Kisvárdára az igazgató saját rendezését nevezte be, Moliere Mizantrópja Petri György mai, igen nyers fordításában kegyetlenül rólunk szól. Alceste, Moliere élhetetlen, utópista ábrándokat
