Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - TALLÓZÓ - Molnár Jenő; Magyar tudományos kutatók és műhelyek Magyarország határain túl
TALLÓZÓ Vajdasággal (38 kutató), Szlovákia a Felvidékkel (22), Ukrajna a Kárpátaljával (9), Horvátország Baranyával (2) és végül Szlovénia a Muraközzel (2). íme, néhány bővebb információ Erdélyről, a Vajdaságról, a Felvidékről és Kárpátaljáról. Az erdélyi kutatók kétharmada városon született, Kolozsvárral és Marosvásárhellyel az élen (összesen 100 kutató). Úgy látszik, a nagyvárosi miliő és főként a városok művelődési hagyománya, valamint jelenlegi művelődési szerepe többekben kelti fel a tudományos kutatás nemes szenvedélyét. Ez idő szerint (1998) az erdélyi magyar kutatók mintegy fele Kolozsváron dolgozik, ezt követik a székelyföldi városok Marosvásárhellyel, Csíkszeredával és Székelyudvarhellyel az élen, Bukarestből 14 kutatót említ az idézett forrás, de ezek nagyobb része szintén Erdélyből származik. Az elöregedés ténye sajnos Erdély tudományművelőire is jellemző. Az idős — 60 év feletti — korosztály itt is meghaladja az 50 százalékot, a fiatalok — 40 év alattiak — pedig csak a 10 százalékot érik el. A szakterületet illetően a humán tárgyakat művelők vezetnek (51 százalék), azon belül a történész a legtöbb, ellenben kevés a jogász és a közgazdász. A természettudományokban (27 százalék) a műszakiak és a matematikusok vannak túlsúlyban, az élettudományokban (22 százalék) az orvosok, kevés viszont a mezőgazdász. Véleményünk szerint az okok között szerepel kisebbségi sorsú népünk gazdag történelmi múltja, amelynek nyomait városaink arculata is viseli. A kevesebb jogász, közgazdász és agronómus pedig e szakok anyanyelven való tanításának a hiányával is magyarázható. Mint már mondottuk, az Egyesült Államok után Romániában (Erdélyben) van a világon a legtöbb tiszteleti és külső tag. Ezek legnagyobb része Kolozsváron él, és a 16-ból 7 történész. Ez idő szerint a Kárpát-medence Magyarországon kívüli részében Erdély után a Felvidéken él a legtöbb magyar (1990-ben 608 000). A kutatók száma szerinti sorrend azonban fordított. Ezen a tájon csak 22 kutatót tartanak számon. Délvidéken viszont, ahol a magyarság száma ugyanabban az évben csak 350 000 volt, 38-at. Természetesen a lakosság száma e tekintetben nem lehet meghatározó, de hatásához nem fér kétség. A Vajdaságban, Erdélytől eltérően, a magyar kutatók többsége rurális körzetekből származik, és átlagéletkoruk 60 évnél alacsonyabb. Itt a legtöbben a természettudomány különböző ágait művelik, majd sorrendben az élettudomány (főleg orvos), harmadik helyen a társadalomtudomány következik (irodalomtörténész, néprajz, történelem). A magyar szakemberek számára a fő kutatási központ Újvidék a maga egyetemével és főiskoláival. A 38 tudós közül 16-nak e városban van a munkahelye. Majd Szabadka, Belgrád és Zenta következik. Külső tag egy irodalomtörténész és egy biológus. A Felvidéken, mint már mondottuk, kevesebb a magyar kutató, mint a Vajdaságban. Ennek oka lehet az is, hogy a Tito-rezsim iskolapolitikája a Szövetségi Jugoszláviában toleránsabb volt, mint Husák és elődei Szlovákiájában. A Felvidéken is, akárcsak a Vajdaságban, több a vidéki származású és az átlagéletkor is alacsonyabb, 60 év alatti. A társadalom- és a természettudományok művelői sokan vannak, az élettudományok művelői pedig valamivel kevesebben. A kutatók: mérnökök, orvosok, szociológusok, nyelvé
