Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)
Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában Panaszos, segélykérő szavára azonban válasz nem érkezett. Szinte könyörgő védőbeszédét azzal a meggyőződéssel írta, hogy a nacionalizmus tobzódásával szemben nem állíthat mást, mint a humánum becsületét, a vox humana dokumentálható hitét és erejét. „Perben állunk. Különös perben, sose volt perben, ahol az anyag ismerete nélkül, a vádlott kihallgatása, meghallgatása nélkül ítélkeznek. Ki tud rólunk, ki ismer minket?” Naivan azt hitte, hogy „a fasizmus perében csak az antifasizmus lehet perdöntő mérték Küzdőtársai, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső antifasiszta írásait is felsorakoztatta nagy hatású manifesztumában, hogy bizonyítsa, a magyar kisebbség a szlovák állam idején is megőrizte a szellem és az erkölcs tisztaságát, antifasiszta elkötelezettségét. Esterházy János példájával és a Szlovákiai Magyar Párt (és sajtóorgánuma, a Magyar Hírek) bátor, a fasizmust elutasító magatartásával is azt bizonygatta, hogy „a szlovenszkói magyarság teljes egészében az antihitlerizmus itteni egyetlen kollektív hordozója lett”!'® 1945 elején akadtak ugyan néhányan, akik a németbarát napilap, a Magyar Szó szerkesztésére vállalkoztak s a fasiszta szlovák hatóságok és az SS-helyőr- ség parancsnokságának támogatását élvezték, ezek azonban politikai kalandorok voltak. Nézeteiket a jóérzésű magyarok elutasították, s velük közösséget nem vállaltak. A Fábry által „homogénnak” mondott magyarság antifasizmusa cáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy a magyarüldözés nemcsak embertelen és erköcstelen, hanem jogtalan is volt. Azt mondhatjuk, A vádlott megszólal a szenvedélyes igazságkeresés kordokumentuma lett. Több mint két évtizeden át titokban, sokszorosított formában terjesztették. A pozsonyi Egyetemi Könyvtárban elhelyezett példányokhoz csak a kutatók juthattak hozzá, és említeni is csak félve lehetett. Nyomtatásban először 1968-ban jelent meg az Irodalmi Szemle hasábjain, majd könyv alakban a Stószi délelőttök című kötet tartalmazta, de terjesztését ezt követően is politikai eretnekségként kezelték. A szellemi antifasizmus kiemelkedő képviselőjét, Fábry Zoltánt a politikai hatalom halála után is „gyanúsnak” tartotta, amiért a korabeli cseh és szlovák politika ellenében felvállalta a kisebbségi magyarság védelmét. „Időzített bomba” volt számukra ez a mű azért is, hisz a felnövekvő fiatal nemzedék a hatvanas évek elejétől újra és újra felfedezte a maga számára A vádlott megszólal tételes igazságait, melyek a magyar sorskérdések megoldása szempontjából nélkülözhetetlen erkölcsi alapot, erőt adott az igazságos küzdelemhez. A vádirat jellege, szenvedélyes igazságkeresése különböztette meg mindenekelőtt azoktól a tiltakozásoktól, memorandumoktól, melyek ezekben az években fogalmazódtak meg. Csak a kilencvenes évek elején vált nyilvánvalóvá, hogy Fábry Zoltán naplója (Üresjárat, 1945—1948, Bp.-Po., 1991) minden mást megelőzött, s szinte „naprakészen” követte az eseményeket. Az első noteszlap 1945 februárjában íródott. Eszmeiségében, következtetéseiben A vádlott megszólal akár a Napló ikertestvére is lehetne... Fábry Zoltán A vádlott megszólal című művét 1945 után a magyar szó kezdőfejezeteként szoktuk emlegetni Szlovákiában. Nemcsak azért, mert igényes, művészi mércével mérhető alkotásnak, kiváló esszének tekintjük, hanem azért is, mert politikai vitairatként is kiváló. Fábry a magyarüldözés
