Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MÉSZÖLY MIKLÓST - Aich Péter: Az elvarázsolt kastély (variációk)
Aich Péter Az elvarázsolt kastély (Téma, variációkkal) A TÉMA A fennsík lassan lejtett, s hirtelen, szakadékszerű völgy vágta el. Szemben, majdnem egy magasságban, hatalmas sziklatömbön állt a kastély. Ott van, bökött feléje ujjával, ott van! Oda megyünk?, kérdezte a kislány. Szinte hihetetlen, hogy oda föl is lehet menni. Talán csak a kiválasztottak, a madarak, esetleg helikopterrel. Hopp, már ott is vagyok, nevetett. Édesapa, én is, lármázott a kisfiú. A mennyországba a poklon keresztül vezet az út, mutatott a völgybe. De ez csak egy kastély. Jaj, ott szeretnék lakni, mondta a kislány. Én leszek a király, én leszek a király, kiabált a kisfiú. Lassú kanyarok szálltak alá. Táblák, útjelzők nem voltak sehol, úgy kellett eltalálni, melyik az igazi út. Aztán egy kanyar mögött meglátszott a keskeny meredek, a bérc nyelve, amely fölvezetett. S ott már várt csalogatón a mesébe illő kastély. Pedig igazi kastély volt, a kapu tárva, ki-ki betérhet, a kapu mögött kőhíd, tornyok, tetők, fölöttük felhők képében az álmok párái. Az ajtóban papucsot vettek föl, be ne piszkítsák a termeket. Kis gyerekeknek nem kell, szólt az idegenvezető. Neked sem kell, mosolygott a kisfiúra. De az persze fölvette. Kétfelől közrefogták és becsúszkált a terembe. Ön volt az utolsó?, kérdezte az idegenvezető. Jó, akkor becsukhatjuk. Eszébe sem jutott kételkedni, a férfi esetleg nem figyelt. Kedves idegenvezető, mondta a kislány. És elmosolyodott, mert az idegenvezető is pont akkor mosolygott rá. Bocsánat, lépett később váratlanul a férfihoz, ön idevalósi? Nem. Érti a magyarázatot, kérdezte tovább. Igen, tért magához, értem. A gyerekek is? Persze. Ez a kicsi még nem sokat, de a lányomat nagyon érdekli. Ne haragudjon, de úgy mondták, külföldi vendég is lesz, magyarázta az idegenvezető. Ugyan. Semmi baj. A külföldi tényleg ott volt, már régebben észrevette, kezében műanyag tokba helyezett kísérőszöveggel, s igyekezett összehangolni a szöveget az idegenvezető gesztusaival. A következő helyiségben a kisfiúval szemezett az idegenvezető vagy a kisfiú vele, nehéz lenne azt megállapítani. Míg a többiek megbámulták, amire fölhívta a figyelmüket, a kisfiú apja lába között bujkált és vigyorgott. Kitartó, mosolygott az idegenvezető, más ilyen gyerek már a második helyiségben lerúgja a papucsot és szörnyen unatkozik. Van, aki az emberevést szokta meg, van, aki a kastélylátogatást. Az idegenvezető nevetett, kerekded arcán két rakoncátlan gödröcske jelent meg és ez nagyon jól állt neki. Nem volt benne
