Irodalmi Szemle, 2001

2001/7-8 - VISSZHANG - František Juriga: Számok (elbeszélés)

František Juriga

gyújtotta fel, hogy kielégíthessen!” Erre megmozdult a tömeg. Valaki nyakon ragadta, más a lábát kapta el, és már repült is a fejek fölött a tűzbe.

Durný megvakarta az állát, aztán a hajába túrt és fáradtan leült.

— Ne tartsd magadban! Megkönnyebbülsz! — biztatta Krútka.

— Nézd, Karol! Senki számára sem élvezet olyan férfival együtt aludni, akiről tudod, hogy neki bagót sem ér az élet — csatlakozott megjegyzésével Krútkához Adam Blizniak is.

— Ezt rám értetted? — kérdezte Karol és elnevette magát.

Az emberek megkönnyebbültek, mert valóban féltek tőle. A szóbeszéd szerint a Jáchymovot megjártaknak nem okozott problémát leszúrni valakit álmában.

— Méghogy nekem bagót sem ér az élet? Az életem?

Karol felállt, és az ágyakon heverésző társaira nézett.

— Álmodott már valaki olyasmit, mit jelent az élet olyan torlaszok mögött, amelyekbe magasfeszültségű áramot vezettek? Amikor értem jöttek, csaknem kilencven kilót nyomtam zuhanyozás után. Amikor a lágerba löktek, ötven kilót sem, s még egy hónapon át véreztem, gennyeztem. Csak azért éltem túl, mert apám tizenöt ezret dugott a főszakácsnak... Itt a terv harminc vájatot ír elő. Ott hetvenet kellett csinálni az alapbérért, amiből éppenhogy csak kifizetted a priccset és a legócskább kosztot. S szerintetek én nem becsülöm az életet?

— Senki sem mondta, hogy nem becsülöd a sajátodat. Nem az a gond számunkra — bökte oda Miro.

— Miféle emberek vagytok ti? — mondta Karol mintegy magának. — Bántottam valakit is közületek? Nem segítettem, ha kellett? Nem összetörtek a hátamon egy széket a kocsmában, pedig nem is volt igazatok? S még azt mondjátok nekem, hogy nem becsülöm az életeteket? S ne higgyétek, hogy félek tőletek, mégha hatan vagytok is. Az Istenit, ugyanolyan ember vagyok én is, mint ti! Ott sem bírtak megtörni, mássá tenni. Háborog a gyomrom, ha hallom, miként vélekedtek a nőkről, holott a saját anyátok, testvéretek, feleségetek.

— Na látod! Ha már korábban így kimostad volna a gyomrunkat, nem kellett volna olyan ügyefogyott módon kerülgetnünk egymást. De többet is mondhatnál nekünk Jáchymovról!

— Aztán mi lett, amikor kitört a dulakodás? — kérdezte Mrázik, akit Karol leginkább kedvelt, mert még a dulakodás közben is finom mosoly vibrált a szemében

— Verekedéssel ott nem sokra mennél. Fölöttünk a viaszista Szergej uralkodott S annak vagy engedelmeskedtél, vagy nem éltél. Nem vagyok éppenséggel törpe, de mellette annak éreztem magam.

Karol elvigyorodott, majd folytatta:

— Hivatalosan a legrosszabb kosztot kellett volna kapnia, mert nem csinált semmit, de csak akkor kezdhettünk enni, ha ő már hozzálátott. Előtte azonban a mi lábasunkból kiszedte a legjobb falatokat. A mi lábasunk literes lehetett, lánccal az asztalhoz volt erősítve. Neki meg vagy ötliteres edénye volt, amivel szabadon járt-kelt az ebédlőben.

— S az őrök ezt tűrték? — kotyogott közbe Blizniak.