Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MÉSZÖLY MIKLÓST - Dénes György versei
Dénes György versei Istenem, hogy átjár az öröm, át- meg átjár, mégis könnyezem. Időtlen ösvényeken Teljesen felhőtlen a falu, lekaszálták a lóherét, csak a vizenyős árokparton rekedt meg a sötét. Nézem, hol felejtettem arcom, hol a régi keszeg gyerek. Egyre lejjebb bukik fejem, várom, hogy fölébredek. A templomkert gizes-gazos, a vaskaput rágja rég a rozsda, szemben a virágágyasokat ónos eső sulykolta laposra. Hol bujkál a tiszteletes úr? Kopott palástján egerek osztoznak. Kifüstölögtek az igék, ki áll ellen a gonosznak? Komor, fekete parasztgúnyák s nagy öblű szoknyák, merre vagytok? Hé, emlékek, álljatok meg! Istenem, merre szaladtok? Hallgatózom, a föld alól fölkopognak a redves csontok. Érzem, megbotlik a szívem, ugyan ki látott ily bolondot? Idegen ég alatt Lecsöppentél az ágról, kiátkoztak hazádból, rohansz idegen ég alatt, a szülőföld veled szalad.
