Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Ján Lenčo: A harmadik erotikus közjáték (elbeszélés)
A harmadik erotikus közjáték Annyi eddig nem látott erkölcstelenséget, züllöttséget és perverzitást tartalmaz, hogy ha nem ebben a nem látható és nem hallható visszaemlékezésben játszódnak, Kameník hosszadalmasan és sürgetve kérne minden hallgatót és olvasót, gondolja meg, belemerül-e ebbe a bizonytalan gyarlóságba anélkül, hogy előre az erotikus kötetlenség mérlegének egyik serpenyőjébe helyezné vagy inkább — belső békéjének megőrzése érdekében — a kezdődő harmadik erotikus közjátékot átugorja, és az így nyert időt alkotó tevékenységnek szentelje vagy legalább ártatlan, nemes, nevelő-szórakoztató pihenésnek. Kameník szívósan meggyőzné őket, hogy a belső értékek, melyeket úgy szereztek, hogy nem merültek bele a bűn, a paráznaság és az érzékiség melegágyába, gazdagon kárpótolják az esetleges szomorúságot és fájdalmat, hogy ezzel a döntéssel elveszítettek valamit, amit sajnálni kellene. Kameník ékesszólóan, tiszta szívből köszönné meg nekik, hogy megőrizték a nem elferdített képet a világ ártatlanságáról és szemérmességéről. Azokat, akik mégsem állnának ellen és engednének a természetesen bűnös kíváncsiságnak, arra kérné, felejtsenek el mindent, amit megtudtak Július Mulinkáról és Juraj Dzuroskáról — az előző történetek kitaláltak voltak, és nem lenne helyes, ha általuk igazságtalan elképzeléseket alkotnának mindkét hősről. Véget ért a szóbeli érettségi vizsga, és — ahogy az lenni szokott — az újdonsült érettségizettek búcsúbankettet szerveztek, hogy baráti hangulatban ünnepeljék meg sikerüket. A harmadik C nem egy városi kávéházat, hanem rendhagyóan egy félreeső víkendházat választott. Meghívtak minden tanárt, Kameníkot is, noha ő soha nem tanította őket. A meghívás illedelmes volt ugyan, de csak látszólag — a frissen felnőtt ifjúság nem kívánt maga közé olyan embert, aki csak a puszta lényével emlékezteti az iskolai fegyelemre. Kameník ezért nem fogadta el a meghívást, bár sajnálta az eltékozolt lehetőséget ingyen enni, inni. A meghívást csak azok fogadták el, akik nem látták át szemmel látható formalitását — Eduard Kolaj, Július Mulinka és Juraj Dzuroska. Kameník később hőn köszönte meg a sorsnak, hogy megáldotta annyi ítélőképességgel, hogy a meghívást elutasítsa. A fiatalság péntek délután ment el a víkendházba, és vasárnap éjjel tért haza. És hétfőn kitört a botrány, melyhez hasonló még nem volt az iskola történetében. Ján Lenco
