Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (3.)
Öllős Edit MEGOLDÁS elfogyott a kávém hát vizet iszom beborult az ég hát sétálni megyek kezdődik a finálé, hát ketrecbe zárkózom METAMORFÓZISOK Az író nem alszik. Hát nem alhatja át a legjavát! Éjjel nem alhat, mert megszállja az ihlet (elég papírt és tollat kell biztosítania este), napközben meg csiszolja az anyagot. Meg hivatalos ügyeit intézi: mit, mikor, hova beadni, elküldeni. Meg akkor aktuális a kávéház is. xxx Az író nem eszik. Jóllakottan nem lehet dolgozni. Nem működik az agy. Csak iszik. Kávét literszámra, ha azt megunja, áttér teára vagy gyümölcslére. Meg dohányzik. De mennyit! Tudja, hogy le kellene szokni (mindig eszébe jutnak az anyagiak: mekkora baromság ennyi pénzt elfüstölni, ráadásul — állítólag — az agysejteket is károsítja, bár az övéit éppen serkenti), de hát nem pazarolhatja erre akaraterejét! xxx Vannak napok, mikor megszólal az író teste. Ilyenkor csak eszik meg alszik. Kizárja magát a világból. Még rágyújtani is elfelejt. Ilyenkor örül magának, később meg szánja a lelkét meg az elpazarolt órákat. Aztán egy hajnalban felkel, rágyújt, iszik egy kávét, és leül íróasztalához. Levéllel kezdi. Közben meghallgatja a reggeli híreket. Aztán eszébe jut a sok-sok félbehagyott munka, és ömleni kezdenek gondolatai. Ha szerencséje van, le is tudja írni őket, ha nem, elraktározza. Újra bízik agysejtjeiben. xxx Az író boldogtalan. Nem lehet ezen a világon boldognak lenni, állítja, aztán csak csodálkozik, hogyan elgyengül édesanyja telefonhangjától, akkor is, ha az lekapja. Mert mindig ígér is, teljesít is, mindig biztat. xxx Nehéz írónak lenni. Tragikusan, kegyetlenül nehéz. Nem tudni leállítani az agysejteket. Nem tudni lazítani. Nem tudni megparancsolni, hogy elég a kávéból meg a cigarettából, hiszen az még jobban felpezsdíti az agyműködést. Állandóan magányra vágyni, aztán meg szenvedni tőle. Mégsem szeretni beszélgetni, mert akkor leegyszerűsödik minden. Hát még ha nem is érdekli, amiről a másik beszél! Ha felháborodik butaságán, szűk látókörén. Örök elégedetlenséggel küzdeni, az igényességet meg fokozni. Haragudni a világra, melyben élni kényszerül. Állandó pénzhiányban szenvedni. Rendszeresen összeveszni Istennel.
