Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (3.)
öllős Edit Éjfél ________ K ezd kitágulni a világ. Pedig már órák óta ülök egy helyben, az ablakot is becsuktam, mert nem illenek ide ezek a dorbézoló hangok. Elolvastam egy bűnügyi történetet, feloldottam egy pezsgő tablettát, és úgy döntöttem, ma éjjel nem fekszem le. Aludjanak helyettem mások! Én már megtértem. Optimizmusom feltámadt. Már szeretek tükörbe nézni. Újabban tűzpirosba öltözöm. Nagyokat nevetek pár nappal ezelőtti önmagamon, mikor egy élő felháborodás voltam. Hát kinőttem én már a lázadozásból! Miért sajnálnám a levegőt bárkitől is?! Ha csak a pillanattal törődsz, az már zátony? A kérdések kérdése Tegyen a valóság nihilistává vagy optimistává? Várok egy örömre. Egy egészen apró örömre. Mondjuk, egy szívből jövő mosolyra. Vagy arra, hogy beboruljon és ne legyen lelkifurdalásom amiatt, hogy egy ilyen verőfényes júliusi napon egész nap a szobában gubbasztok. Gubbasztok, igen, és túl sok a gondolat. A pokol kapuja nyitva áll. A mennyországén kopogtatni kell Feladat A gondolat hatalmát legyőzni. Az őszinteséget kalitkába zárni. A perceknek gázt adni. Az ellenszenvet elringatni. Az önbizalmakat megsimogatni. Hétköznap A köztársasági elnök Argentínába utazott. Odakint fullasztó a hőség. A dohányáru megint drágult. Szobádat kitakarítottad. A vacsorát félretetted. Az öröm elmaradt. De kivételesen sétáltál egyet, s ez megnyugtatott. Most pedig Bachhal nyugtatod magad tovább, mert üres pénztárcád kihozott a sodrodból, mikor visszatértél.
