Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Gál Sándor: Hát nem gyönyörű (visszhang)
VISSZHANG Hát nem gyönyörű?! Az Irodalmi Szemle 2001. 4. számában Fonod Zoltán „Sok a visszhangtalanul maradt könyv...” címen beszélgetést közöl a hetvenéves Mács Józseffel. A beszélgetés egyik passzusában Mács József említést tesz a debreceni Alföld 1975-ös, „a csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozó” számáról. Mács az összeállításról azt mondja, hogy „ez a szám megjelent és nálunk nagy vihart kavart”. Valóban viharos volt az Alföld 1975-ös 10-es számának a fogadtatása tájainkon. Azonban mind Mács József, mind az általa említett „tiltakozók” csak a jelzett összeállítás egyik részére figyeltek oda, illetve csak arra emlékeztek, s nem az egészre. Mivel a szám összeállításában magam is részt vettem, úgy hiszem, ennyi idő után az egészről is beszélni kell. Az 1975-ös Fábry Napokat március közepén — szándékosan 15-e körül — rendeztük meg, amelyre meghívtam többek között Görömbei Andrást, Szakolczay Lajost, Duba Gyulát, Vojtech Kondrótot. Mellékesen jegyzem meg, mert csak érintőlegesen tartozik ide, hogy március 15-én éjszaka a nevezettek közül Görömbei Andrást, Szakolczay Lajost, tőlünk Török Elemért, Szaszák Györgyöt, hazatérvén egy író-olvasó találkozóról, bevitték a rendőrségre, minden indoklás nélkül. (Szakolczay Lajos ezt az „élményét” a kecskeméti Forrásban pár évvel ezelőtt közreadta.) Görömbei András és Szakolczay Lajos nálam voltak megszállva, s másnap — V. Kondrót is nálunk volt akkor már — vetődött föl az Alföld különszámának az ötlete. Mégpedig határozottan azzal a szándékkal, hogy az szlovákiai különszám lesz. A szlovákiai magyar anyag összegyűjtését Görömbei András és én vállaltuk, a szlovák szerzők munkáinak összegyűjtését pedig V. Kondrót. Vojto azt javasolta, hogy a szlovák szerzők közül hangsúlyosan azok szerepeljenek, akik „dél-szlovákiai” kötődésűek, s akik ennek a régiónak „szlovák valóságát” — kolonisták stb. — jelenítik meg műveikben. Mindebből látható, hogy az összeállítás nemcsak az akkori csehszlovákiai magyar szerzőket kívánta bemutatni, hanem a szlovák írók fiatalabb nemzedékét is. Ez a tény annak idején a „tiltakozók” leveléből kimaradt, de írótársadalmunk se nagyon figyelt fel erre a mozzanatra. Akkor és ott — vagyis nálunk a tizenkettedik emeleten — abban is megállapodtunk, hogy a Kondrót által összegyűjtött szlovák alkotások magyar fordításának megszervezését részben én vállalom. Ez meg is történt. Ahogy korábban már említettem — s Mács is említi — ez az Alföld-szám nagy vihart kavart. A Szlovák írók Szövetsége magyar szekciója 1975.
