Irodalmi Szemle, 2001

2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Hudák Katalin versei (A Tice dala, a tavasz hűtlen kedvese, Alázat?, Kibékülés, Logikátlan)

Hudák Katalin versei

Logikátlan

hova mégy?

— itt hagyod egy rossz világ fáradt jaját?

elengeded a rendben sorakozó hűséges napok haját.

— ismeretlen világban önmagad újrafelfedezését reméled,

— a káoszban visszasírod a nyugalmat, rendet,

pedig még soha meg sem élted.

— „öntisztítási” céljaidról pozitívan hazudsz magadnak.

— halott esélyeid a tisztulásra mind itthon maradtak...

— a titkok megelevenedése kéjes zsibongást lehel beléd,

s e ringásban is a téged üldöző, árnyak rohannak feléd.

— nem menekültél el. nem sikerült, a káosz

nem vitt közelebb most sem áhított békéd imájához.

— dezorientáltságodon könnyezve, szánva derülök:

amire szomjazol, amit elérni vágysz, pont azt kerülöd...