Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Hudák Katalin versei (A Tice dala, a tavasz hűtlen kedvese, Alázat?, Kibékülés, Logikátlan)
Hudák Katalin versei a tavasz hűtlen kedvese úgy hallom, kerestél. szinte látom tétova várakozásod pillanatait, ahogy apró tárgyaimra réved langyosan keresgélő tekinteted, abban bízva, hogy megérkezem hamarosan... nem tudtam, hogy elém jössz, szobámban por és fáradt gitárhang könyörgése fogadhatott, s a kurta verssorok, nem jöttél rá? ott vagyok — bekódolva a sorok mögött, s ugyanakkor szabadon máshol is, ahol nem szorít rímketrec rozsdás vasa: néhány kopott dalt cipeltem el, hogy ziláltságom legalább Lelesz éji utcáit szórakoztassa. türelmetlenséggel legyőzhette találkozásunk vélt örömét. a húrokon érthetetlen üzenetet hagytál, míg én a Tice fodrozó hullámai közt épp valami félelemfélét véltem felfedezni, s letörten hazaindultam, s nem történt semmi érdekes, csak egy fa árnyéka lépett ki a sorból elém az útra csendesen, s én hűtlennek éreztem magam, mert februártól elfogadtam egy szeles, üdítő órát, s nem vártalak, mint rendesen. haragszol ezért, s én önmagam próbálom megfejteni a lekapirgált kódok szerint, s már tudom, hogy a Ticében is saját félelmem réme ijesztgetett — félelem lelki haláltól — hát nem látod, hogy szeretett
