Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Németh Zoltán: A széttartás alakzatai (esszé)
A széttartás alakzatai önmaguk szabadságaként megélni. Az 1993-as Kitörés az utazás regénye, a kassáki A ló meghal, a madarak kirepülnek-féle utazás és kerouaci utazóregény századvégi változata. A Kitörés a kultúrák ütközésénak regénye is, hiszen a kelet-európai létből kitörni kész félig csavargó, félig entellektüel narrátor a nyugati társadalom tükrében szemléli önmagát, kiszolgáltatottságát, távolságát attól, amelyet európaiságnak szokás nevezni. Az utolsó légy (1995) című elbeszéléskötetre a keresés jellemző: A Győryre jellemző púnk tematika háttérbe szorul, s inkább a tágabb értelmű marginalitás helyzeteinek kibontása válik fontossá. A címadó novella egy szoba légy társadalmának a kiirtását írja le. Az utolsó léggyel azonban nem végez rögtön a légyvadász. Magáévá teszi, megdugja a legyet éppúgy, mint Hazai Attila A pulóver című novellájának főhőse a lakásban tartott disznót. Győry eddigi utolsó kötete az 1997-ben, magánkiadásban megjelentetett Ütközés (előbbi köteteit a Kalligram Könyvkiadó adta ki). Bár szövegén a szerkesztetlenség jelei mutatkoznak, valószínűleg nem állunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: Győry Attila nemcsak sikeresen hajtott végre korrekciót pályáján, de megalkotta az első(?) (szlovákiai) magyar cyberpunk regényt. A William Gibson Neurománcához kapcsolódó irányzat lehetőségeit az Easton Ellis-i durvaság jelenetei írják felül, s eredményeznek rendkívül inspiratív, kreatív szöveget. Úgy tűnik, Győry írásai sikeresen valósítják meg az „alacsony” és a „magas” irodalom összekapcsolásának lehetőségét, hiszen könyvei által írójuk afféle kultuszszerzővé vált a szlovákiai magyar fiatalok körében. Győry, éppúgy mint Talamon, távolságot tart az irodalom hagyományos intézményeitől: elképzelhetetlen például, hogy szerkesztő legyen. Számára a könyv önkifejezés, ismeretlen területek bejárásának lehetősége és üzlet. Üzlet, amelynek sajátos metafizikája és érvényes játéka van: általa ismeretlen energiákat szabadíthat fel. Z. Németh István (szül. 1969) nemzedéke legígéretesebb tehetségeként indult, s azóta szinte minden műfajban kipróbálta magát. írt több verseskötetet (Könnyűnek hitt ébredés [19931, Lélegzet [19991, jelent meg kimondottan szerelmesversekből álló kötete (Rózsa és rúzs [1992]) de írt gyermekverseket is (Hétre hét, hóra hó [1992], Gyerkőce [1996]). Kipróbálta magát regényíróként (Feküdj végig a csillagokon [1997]), és jelent meg novelláskötete (Noémi bárkája [1996]), de írt gyermekszínjátékokat és krimiparódiákat is, amelyek kötetekben is megjelentek. Legújabb kötete, a Nincs meneqés (2001) a fiatal szlovákiai magyar irodalom így írtok ti-je. A mennyiség azonban nem törvényszerűen csap át minőségbe, így van ez Z Németh esetében is. Indulásának sikerét valószínűleg az a tény idézte elő, hogy Z Németh nagyon gördülékenyen ír, mint aki teljesen birtokában van a nyelvnek. Ez a (vers)nyelv azonban nem a 90-es évek nyelve, hanem talán a nyugatos nemzedéké, amelynek hatása a mai napig végigkíséri a magyar irodalmat. Ezen a nyelven valóban a magyar irodalom kanonikussá vált alkotásai szólaltak meg, s ez a nyelv valószínűleg a nyugatos „nagy” versekre emlékezteti Z Németh olvasóit és kritikusait: ezért tarthatják fontosabbnak valódi súlyánál. Tény azonban az is, hogy Z Németh legjobb írásait az ötletek nagyszerű kihasználása jellemzi, ezért bármikor képes lehet kiugrót nyújtani: ez a lehetőség azonban véleményem szerint mindmáig csak a jövő ígérete.
