Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Török Elemér versei (Bontja a Hold dús fényhaját..., Jöttek zordabbnál; zordabb idők...)
Török Elemér versei négyszáz évig habsburg iga... Majtény, Segesvár... majd Trianon! VII Egy évezred szállt el felettünk... Az új szele, épp csak megérintett... Mégis azon tűnődöm: vajon a sorsunk, merre hajszol minket?... E szobor is új... A szívünkben ezeréves múltunkat idézi... És második honalapítónkat... Üzenetét lesz, aki megérti?... A dalokat, mik anyánk ajkán hajdan felzengtek... dúdolják majd? Vagy végleg elfelejtik talán?... VIII Tudom, hasztalan kesergek, s tán sok bolondot gondolok... Fiaink s unokáink... ahogy mi: csak itt lehetnek boldogok... IX Szobrod előtt állva: nagy király... Köröttem béke és nyugalom... Glóriás nagyságod dicsérni: örömkönnyekkel vállalom!... X Annyi rontó viszályon s a „balsorson” füstölögve: jó mégis magyarnak lenni... megmaradni mindörökre... Ha százszor megbántanak, s olykor megroggyan a térdünk nekünk bízni s hinni kell: lesz még itt szebb ezer évünk 2001.
