Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után (tanulmány)

Popély Gyula

fölött, amely mindenek előtt a bekebelezett nemzetrészek ellen alkalmazott elnyomó politikában nyilvánult meg.

Borovszky Géza, a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt ekkorra már egyetlen magyar nemzetiségű parlamenti képviselője az 1923. november 29-én mondott felszólalásában ugyancsak kemény szavakkal ítélte el az államhatalom antidemokratikus megnyilvánulásait. „Egy államnak demokratikus voltát nem abból állapíthatjuk meg, hogy az magát demokratikusnak nevezi — fogalmazott a szociáldemokrata, tehát valójában a hatalmon lévő koalíciós táborhoz tartozó Borovszky —, hanem abból, hogy annak belső berendezkedése demokratikus-e.” A szociáldemokrata Borovszky nyíltan kijelentette a parlament nyilvánossága előtt, hogy szerinte a Csehszlovák Köztársaságban „a demokrácia csak fikció”, majd állításának igazát konkrét példákkal is alátámasztotta.28

A hatalom részéről megnyilvánuló sorozatos magyarellenes intézkedések, a hol teljesen nyíltan, hol burkoltan alkalmazott diszkrimináció, valamint a társadalmi síkon táplált provokatív hungarofóbia végcéljai a következők voltak: megalázni, megtörni, s végül fokozatosan beolvasztani — esetleg egyéb úton felszámolni — az összmagyarságból kiszakított felvidéki magyar nemzetrészt. Bár afelől senkinek nem lehetett kétsége, hogy ez csak egy hosszabb, több évtizedes folyamat végeredménye lehet, az erre való törekvés mégis ott lappangott a hatalom minden megnyilvánulásában. A csehszlovák uralom kezdetétől fogva alkalmazott közvetlen vagy közvetett magyartalanítá- si törekvéseknek eleinte a tömeges kiutasítások, majd az állampolgárság jogellenes megtagadása, a népszámlálások tendenciózus lebonyolítása és ennek következtében a hivatalos nyelvhasználati jog redukálása, a magyarellenes kultúr- és iskolapolitika, valamint a csehszlovák nemzeti terjeszkedés szempontjainak alávetett földreform, illetve a zárt magyar etnikai tömb felhígítása idegen szláv telepesekkel lettek a leginkább alkalmazott és legbeváltabb módszerei. Az élet minden területén megnyilvánuló magyarellenes törekvések a felvidéki magyar nemzetrész tagjait másodrendű állampolgárokká — egy részüket egyenesen hontalanokká — degradálták saját szülőföldjükön, az önmagát szabadnak és demokratikus berendezkedésűnek hirdető Csehszlovák Köztársaságban

JEGYZETEK

1. Vö:.Masaryk, T. G.: A világforradalom. Emlékek, gondolatok 1914—1918. Praha 1928., 549—675. old.

2. Az impériumváltás utáni felvidéki állapotokat Peéry Rezső a következőképpen jellemezte életrajzi esszéjében:

„A fordulat, a -prevrat- Szlovenszkón igen sokáig a kiutasításokat, a kárpótlás nélküli kisajátításokat, az állampolgárság megvonását, a nyugdíjak rendezetlenségét, súlyos adókat, a pusztulás, a pangás, megrekedés, elszegényedés folyamatát jelentette a kisebbségi magyarok szótárában. Megszűntek, illetve elköltöztek vagy elmenekültek az állami támogatásból fenntartott reprezentatív szellemi intézmények, a pozsonyi magyar egyetem — amely nagy könyvtárát Pozsonyban hagyta —, a jogakadémiák, a Selmecbányái bányászati főiskola, megszüntettek több történelmi nevű magyar középiskolát, a pozsonyi és kassai városi színházból Szlovák Nemzeti Színház lett magyar és német vendégelőadásokkal. Ez a gyökeres változás hirtelenül,