Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - Hudák Katalin versei: Logikátlan; Csendre várva;

Hudák Katalin versei

fekete ruhában

az Isten csendjére gondolok, az édes bekeóriásra. egészen betöltene, ha másra, végre másra már nem figyelnék, csak az Isten csendjere.

halott bennem a lélek, amíg kiabálok, holtan élek. én, keresője az Isten édes csendjének, és mégis, mégis mennyit beszélek'

Az Isten Szavára gondolok, elvész bennem, mint dragakő a sárban, egyetlen értékem az édes békeóriásban, nem akarok többé másban, semmi másban hinni, csak az Isten Szavában.

Lelkem isteni templomára gondolok, magától Istentől kaptam, mostanában a misékről kimaradtam, mégsem vár harag ha visszatérek, indulok oda, már nem félek, s mikor belépek fekete ruhában, Isten csendje örömmel kiált fel az Ő Szavában, lelkem templomában...