Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - NYELV ÉS ÉLET - Bereck Annamária: Szempontok és adalékok a bilingvizmus, a barbarizmus és a makarónistílus megnyilvánulásaihoz a szlovákiai magyar lírában (tanulmány)
Nyelv és élet véletlen, hogy a barbarizmusok tudatos használata a szlovákiai magyar költészetben a hetvenes évektől vált erőteljessé, hisz „ahol a nyelv csikorog, ott a nép életének legmélyén recseg-ropog valami.”15 Az azonosságtudat megrendülésének megjelenítésére kiváló példa a már fentebb említett Kulcsár-vers mellett Varga Imre íletrajs című verse is, melyben grafémákat felhasználva mutatja be a Jan Odkál-\á formálódott valahai Hunnajt Jánost, aki már nem tud válaszolni a saját magának feltett kérdésre sem: Kisebség? Többség? És mellik mosfí, a fia pedig már nem tudja kimondani, hogy: öt görögöt dögönyöz, helyette már csak az et gereget degenyezre futja. „A nyelvromlás tünetei, mint stílusképző elemek, jelen vannak Tóth László Kis levél című versében is, melyet a költő az újvidéki Domonkos Istvánnak, a már említett nagy hatású poéma, a Kormányeltörésben szerzőjének ajánlott, ezzel is demonstrálva azt a köztudott, de az irodalomtudományi komparatisz- tikában mindmáig nem vizsgált jelenséget, mely szerint a nemzetiségi magyar irodalmak fejlődésében, tématárában, s még stílustárában is, sok a párhuzamos rokon vonás”:16 „Sehol nem lentii otthon s lelni kis haza mindenütt meghalni belepusztulni olykor egyszer kétszer többször is naponta”17 Domonkos verse nagy, keserű, erősen ironikus költemény, melyben egy új nyelvet teremt a költő: egy még tökéletesen el nem sajátított és egy már felejteni kezdett nyelven szólal meg a vers alanya. Ebben a versben is a főnévi igenevek használata az uralkodó, melyek egyszerre teszik a vers mondanivalóját egyszerre személyessé és általánossá.18 Tóth versében is a főnévi igenevek, illetőleg a létige főnévi igeneves formában való gyakorisága a jellemző, a szabályos alanyi és állítmányi szintagma helyett, mely mint ahogy Zalabai is rámutat, nem a magyaros beszédmód jellemzője, s bennük rejlik a nyelvi elidegendés állapota, mely egyben egy tragikus jövőképet is felidéz A formát, a stílust itt tehát a költőt körülvevő valóság alakítja. A nyelvromlás tüneteit stilisztikummá avató versek mellett Zalabai Zsigmond Verstörténés című tanulmánykötetében19 felhívja a figyelmet azokra a versekre is, melyek a kétnyelvűség jelenségéből fakasztanak költői hatást. Ilyen költemény Varga Imre fentebb említett költeménye is, az Új babiloni torony, melynek néhány sorában szlovák szavak fordulnak elő. Az idegen nyelvű betéteknek több funkciójuk is van: a nyelvi keveredéssel utalnak a bábeli torony bibliai mítoszára, mintegy aktualizálva azt, utalnak továbbá a kisebbségi, köztes létre, kulturális közegek, nyelvek összefonódására, ennek az egyénre gyakorolt hatására, illetve földrajzi koordináták közé helyezik a költemény alanyát. Hasonló funkciót tölt be a kétnyelvűség mint stiláris eszköz Varga Imre egy másik versében, a Szelek városa címűben is, mely az Ember/Világ rapszódia című kötetben jelent meg:
