Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Lászlóffy Aladár: Fohász Vereckéért (vers)
Lászlóffy Aladár Fohász Vereckéért Atyám, ki mindenkiben egy vagy s a milliókban millió, sarjadó füvek közt a kert nagy esélye: nagyra nő a jő, ki ott kiáll a golgotákra; hol mindig elbukik a hős, mert hit csupán a dolgok ára, így lesz a gyengülő erős, ha engeded, hogy ezer éve tenyésszünk hegyeid tövén, engedd, hogy holtaink nevére zölden fonódjék a remény, ha vissza is vonnád kegyelmed, a jutalmat, a büntetőt; hagyd nálunk kicsit még a nyelvet: szűk szorosodban — tág erőt.
/
