Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Gion Nándor: Kevesebb, mint három perc (elbeszélés)
Gion Nándor komisz disznónak nevez, és ezt követően általában ostobaságokat csinál. Mindig megbocsátok neki, ezt még az anyja is méltányolja, ezért szólt nekem, hogy a Ligeti Lugasban találom meg a lányát. Kifosztva találtam rá, de mivel nagyon szeretem, ismét magamhoz vettem, és ezennel visszakérem a pénzét és az ékszereit. Különben... — Különben? — A kocsma mögött van egy gazos udvar. Hármasban kimegyünk oda, Norbi átöleli magát, egyenként eltördösi az ujjait, aztán a csuklóiát, később esetleg a lábát is. Norbi nagyon erős és bátor ember. Sokszor magam is csodálkozom, hogy válságos helyzetekben néha milyen higgadtan tudok viselkedni. Később ugyan megremeg a gyomrom, de most nem volt később, tehát nem ijedhettem meg. Fél szemmel láttam, hogy Lékó János a söntés mögé megy, fogával felnyit egy sörösüveget, szájához emeli, és nagy nyeldekléssel issza a sört, majd eltűnik. Igazodtam a lassú beszédhez. — Norbi bátorságáról hallottam már. Tulajdonképpen tanúja is voltam bátor viselkedésének. Csakhogy nekem is vannak erős és bátor barátaim. — Ezekre a lerongyolódott félemberekre gondol? — kérdezte Mikháil. — Ok csupán kedves ismerőseim. Mostanában közösen átértékeljük a történelmi eseményeket. Az igazán erős barátaim másutt vannak — Hol? — Hát... például egy szőkőkútnál Mingnek hívják az illetőt, a híres császári dinasztia leszármazottja. Márún Mikháil kicsit meghökkent, de nem billent ki kellemetlen modorából. — A csontok eltörése még így is fájdalmas lesz. Ekkor üvegcsörömpölés hallatszott az utcáról, egy női hang azt sikoltotta: — Tűz van!!! Aztán már többen kiabáltak. — Ég az autó! Mindenki kirohant a sörözőből, én is kimentem. Egy sötétbordó színű limuzin jobb oldala lángolt. A csapos poroltó palackkal szaladt ki, habot fújt a tűzre, a lángok kialudtak. Mikháil és Norbi beugrott az immár kétszínű bordó-fekete gépkocsiba, és elhajtottak. Zsibongó fiatal fiúk és lányok maradtak az utcán a Lesz Vigasz előtt, mögöttem pedig megszólalt Lékó János. — Csontig kiégethettem volna a flancos autójukat, De csak mellédobtam az üveget, éppen csak megpörköltem az oldalát. Nem szeretek feleslegesen károkat okozni. Figyelmeztetésnek talán ennyi is elég. — Megrendelheti a söröket — mondtam. — Fizetem. — Megszűnt a bizonytalansága? — Megszűnt. — Aludjon hát nyugodt lélekkel. Két napig nyugodt lélekkel aludtam, és dolgoztam is derekasan, a palackos novellához egészen tetszetős dupla csavart találtam ki. A harmadik napon azonban becsengetett hozzám Dominika, magával hozta Márún Barbarát is. Nagyon dühös lettem a mosolygós szomszédlányra Barbarán most jóval kevesebb arany csillogott, mint első találkozásunkkor, de így sem tudtam a
