Irodalmi Szemle, 2001
2001/4 - TALLÓZÓ - Grendel Lajos: Szegény ember szabadsága, gazdag ember szabadsága
Grendel Lajos társadalmak éppen ennek az ősi, individuális emberi igénynek a kielégítésére jöttek létre évezredes küzdelemben. A szabadság fogalmának ez a látszólag háttérbe szorult metafizikai aspektusa a rejtett mozgatórugója azoknak a bírálatoknak is, amelyekkel a mai nyugati demokráciákat illetik Keleten és Nyugaton egyaránt — többnyire szélsőséges vagy marginális mozgalmak. De anélkül, hogy ezeknek a bírálóknak szándékukban állna Nyugat-ellenességük- kel valamiféle utópisztikus jövőképet megalapozni. A jóllakott embernek nincs szüksége utópiára. Kelet-Európa pedig torkig van az utópiákkal. így ha igaz is az, hogy a globalizációnak nem csak áldásai vannak, végső soron — néhány fanatikus kivételével — azzal mindenki tisztában van, hogy a globalizáció folyamata visszafordíthatatlan, s hogy azokkal a súlyos kihívásokkal, amelyek az emberiség jövőjét és talán fennmaradását már most befolyásolják, csak együtt lehetünk képesek szembenézni. Ez a veszélyérzet megalapozhatna egy olyan új minőségű kollektivizmust, amilyenre az utópiák képtelenek voltak. A világ kisebbik, de jóllakoltabb fele ma inkább materialista, mint idealista beállítottságú, s azt a viszonylagos és roppant törékeny jólétet, amelyhez eljutott, nem kívánja feladni. A világ nagyobbik fele viszont szintén szeretne jóllakott lenni, s az ehhez való jogát senki sem vonhatja kétségbe. Hiszen egyformák vagyunk, nincsenek alacsonyabb és magasabb rendű „emberfajok”. Kétséges azonban, hogy az emberiség kisebbik hányadának a nagyobbikhoz képest aránytalanul nagy jóléte hosszabb távon fenntartható-e, s a világ gazdagabb fele nem fog-e egy napon nagy árat fizetni mai materializmusáért és önzéséért. A Délről Északra tartó új keletű népvándorlás máris súlyos feszültségek forrása. A mai nyugati világ emberének az életben való boldogulásához nincs szüksége metafizikára, sem a Sartre-típusú független értelmiségiek lázító lármájára. Ám azt is érezzük, és sokan talán tudatosítják is, hogy azért ez nincs egészen így rendben. Fölépítettünk, illetve itt, Kelet-Európában építünk egy kényelmes, tágas, luxusigényeket is kielégítő házat, amely a kényelmünket hivatott szolgálni, s amelyben mégis nyugtalanul és egyre rosszabb lelkiismerettel bolyongunk, amelyben hovatovább elveszettnek érezzük magunkat. A szabadságot pedig, felelősség és szolidaritás híján, formálisnak vagy üresnek. Megjelent a Korunk 2001. februári számában
