Irodalmi Szemle, 2001

2001/4 - HAGYOMÁNY - Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya (tanulmány)

Petőfi és Selmecbánya

ellentétektől feszült, de azt is megemlíti, hogy az akkoriban ott diákoskodó későbbi híres szlovák költő, Andrej Sládkovic „a szlovák fiatalokra nehezülő erős magyar nyomásról számol be”.23 Lichard tanár ekkor itt valóban a szlovák nemzeti öntudat szenvedélyes ébresztője volt. Felhívja továbbá a figyelmet arra is Csukás, hogy „A századvég magyar nacionalizmusa előszeretettel hangsúlyozta a selmeci »pánszláv törekvéseket-, az antagonisztikus nemzeti ellentéteket, kellő hátteret festve ezzel saját korának elnyomó politikai törekvéseihez és az ennek érdekei szerint hamisított Petőfi-képhez”.2'* Csukás határozottan kijelenti, hogy Petőfi nem magyarsága miatt kapott elégtelen osztályzatot, és Selmecről történt távozását nem lehet kizárólag Lichard számlájára írni.

A Lichard-kép árnyaltabbá tételét sokan mások is megkísérelték. Jakus Lajos szerint Lichard kéziratai „nagyon fegyelmezett, rendszerető emberre vallanak”, s nem állt bosszút Petőfin jegyei lerontásával. „Ennek nincs semmi írásos bizonyítéka, az egész csak rosszhiszemű feltételezés.”25 Kerényi Ferenc munkájában olvassuk, hogy „Lichard utóbb ideális bűnbaknak bizonyult Petőfi távozásáért, minthogy szlovákságának mindig hangot adott, Selmecen pedig a magyar és a német önképzőkör mellett megszervezte a szlovák diákokét is. Arra azonban semmilyen adat nincsen, hogy pedagógusi erélyeit nemzeti-nyelvi szempontok is izgatták volna.”2^ Fekete Sándor is hangsúlyozza, hogy nincs jogunk Lichard szlovák nemzeti érdemeit kisebbítenünk, ám arra is következtethetünk, hogy „Lichardot Petőfivel szemben nemzetiségi elfogultság vezet- te.”27

Petőfi másik tanára, BOLEMAN István (1795—1882), aki a költészettant, a stílusgyakorlatot, a latin szerzők interpretálását oktatta, szintén jeles pedagógus és tankönyvíró volt. Publikált még több irodalomtörténeti és elméleti könyvet is latin nyelven. Róla Petőfi barátai s maga a költő is szeretettel beszéltek. Fekete Sándor viszont szóvá teszi Boleman „csekélyke emberismeretét”, s szerinte a tanárnak bátrabban és határozottabban fel kellett volna ismernie diákja tehetségét.28

Feltételezhető, hogy Selmecbányán az említett konfliktus (konfliktusok) igazi oka az oktatás nyelvének idegen ízében volt elsősorban Tehát nem a tanárok tárgyi tudásának vagy a diákok értelmi szintjének hiányosságában leledzett mindig a hiba. Mindezt egyébként Breznyik is kritikusan elismeri iskolatörténetében: „A főbaj azonban nem az volt, hogy a tanárok szerfelett voltak terhelve, mert hisz a dolgokon könnyen segíthettek volna, ha mindenik osztályokban egy-két tárgyat magyarul adnak vala elő, hanem inkább az, hogy a tanárok vagy átalán nem tudtak magyarul, pl. Royko a felső, Sasko az elemi osztályban, vagy a magyar nyelvben még oly járatlanok voltak, maga Boleman is, ki latinul könnyen és szépen beszélt, hogy valamit magyarul előadniok ha nem is nagy, de mégis némi fáradsággal járt volna.”29

S most nézzük, valóban mindenkivel szemben olyan szigorúak voltak-e a líceum tanárai, mint azt Breznyik emlegeti. Magaviseletből tényleg mindenkit szigorú mércével mértek, hiszen összesen 29 kielégítő, azaz hármas minősítést adtak. Erre szükség is volt, hisz Lichard igazgatósága előtt igen fellazult a fegyelem a líceumban. A messzi idegenből idesereglett diákokat különböző