Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A magyar nyelv az informatika korában
A magyar nyelv az informatika korában melynek része a beszédelőállítás folyamata, s mely területeken eddig nemzetközileg is figyelemre méltó eredmények születtek. A probléma másik oldala, a beszéd írott nyelvvé alakítása még valójában megoldásra vár. A nyelvi technológiák harmadik nagy része, mely szintén sok megoldásra váró feladatot tartalmaz, a magyar nyelv korszerű nyelvtanának elkészítése, pontosabban a már korábban megkezdett nagyszabású munka, a strukturális nyelvtan befejezése. Ez a nyelvtan a magyar nyelv sajátosságait tárgyalja korszerű elméleti keretben, levonva belőle az általános nyelvtudomány számára a legfontosabb tanulságokat. A sokféle megközelítés és feladatmeghatározás szakmai vonatkozású feltárása után kiegészítő jellege van a kötet harmadik nagyobb fejezetének (Ahogyan társadalomtudósok és informatikusok látják). Hunyady György (A nyelv szerepe a nemzeti azonosságtudatban) a nemzetfogalmakat tisztázza és számba veszi a nemzetbe tartozás kritériumait a közgondolkodásban, Tölgyesi János (A számítógéppel és az internettel kapcsolatos fogalmak útja a köznyelv felé) a tömegkommunikáció változásait, a kulturális-nyelvi hatások vetületeit, a mikroszámítógépek terjedésének hatásait, és az internet használatával kapcsolatos új fogalmak rendszerezését és meghonosodását végzi el. A kötet befejezéseként Terestyéni Tamás (Adatok a magyarországi nyelvi-kommunikációs kultúra állapotáról) és Angelusz Róbert-Tardos Róbert szerzőpáros (A számítógépes és az internetkultúra magyarországi elterjedésének adatai) terjedelmes és statisztikai felmérések eredményeit bőven felvonultató írásai ugyanúgy számot vetnek az iskolázottságról, az olvasási-írási szokásokról, az idegennyelvi tudásról, mint a számítógép társadalmi fogadtatásáról, az internethez való hozzájutásról és eddigi aktív használatának alakulásáról. Összegezésként elmondható, hogy az utóbbi évek magyar nyelvi kérdéskörökkel foglalkozó koncepcionális kutatások példaértékűek a közép-európai régióban. Programok fogalmazódnak meg az anyanyelv funkcióiról, az érintkezési kultúra új módozatainak kihívásairól ugyanúgy, mint a nyelvápolásról, a nyelvművelésről, a tudományos kutatásról, a többségi és kisebbségi nyelvi kultúrákról. Az a felismerés, hogy a magyar nyelv az ezredforduló változó világában sok tekintetben védelemre szorul, egyértelműen kötelezi az egész magyar anyanyelvű társadalmat, a Magyarország határain túl élő magyar közösségeket is. Nemcsak nyelvtudósoknak, tanároknak, íróknak, újságíróknak, szerkesztkőnek kell foglalkozniuk a nyelv sorsával és jövőjével, hanem a közéleti személyiségeknek, a különböző szaktudományok kutatóinak és egyesületi vezetőknek. Csak a legszélesebb társadalmi konszenzusra épített és nem pártpolitikai érdekeknek alárendelt szempontoknak megfelelő hatékonysággal és felelősséggel lehetséges az ún. új magyar nyelvújítás megvalósítása. Az egyik megoldandó kérdés az idegen szavak, főként az amerikai angol szavak és fordulatok, továbbá a nemzetközi keverékszavak, az ún. pszeudosza- vak használata egyre nagyobb elterjedésének megfelelő kezelése. Az idegen hatások kivédése szempontjából fontos dokumentumok és szakmunkák születtek az utóbbi időben, így megjelent a Magyar reklámetikai kódex, melynek jelentős visszatartó szerepe van, s elkészült a Magyarítandó idegen szavak jegyzéke és helyesírása munka című szakszógyűjtemény. A
