Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Hudák Katalin versei (önvédelem; képmutatás; a te csended; rezignált szerelem; üresen
Hildák Katalin versei április tehetetlenségét, csillagok hidegségét, rezignált akaratot. ha most szólni kellene, azt mondanám: csönd, halál, értelem, jaj, keresd az összefüggést, mert én most nem lelem, még jó, hogy szólni nem kell. nem vagy itt soha. nem kérdezel. mostanában sokszor köböm ki józanságom és erős elveim, plusz nem fakad bennem semmi új a te szótlanságodból pedig üresség árad. nem mondom, hogy ez rossz, de én mit kezdjek vele? tisztuló szememben megnézlek téged, azt látom, amit a cseresznyevirág fölött: április idegensegét, csillagok elérhetetlenségét; rezignált szerelmet... üresen ajtót nyit rám esőtől ázottan az éj. cserepes szájával — hangtalan — vizet kér. kiöntöm elé hát posvadt életvizem — szagtalan — illatát. ölemben boldogan bújnak meg bűneim. — hagyom szomjan halni az éjt — így könnyebb végignézni, hogy elhagynak engem a könnyek... beletúrok savmarta
