Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Molnár Imre: Jozef, az asztalos
Jozef, az asztalos — Nem tudok én úgy magyarul, hogy megértsem, amit az úr beszél, mondja csehül vagy legalább szlovákul el azt, amit mondani akar. A pesti ember, mivel jól beszélte mindkét nyelvet, kissé meglepődve ugyan de fordítva a szón, nyomban elismételte csehül is a mondandóját. Eközben nyugtalanul mozgolódni kezdett a békéscsabai kis ember is, aki szerette volna, ha végre az ő ügyének rendezésére is sort kerítenek az urak. Hozzá tehát a szlovák küldöttség vezetője fordult oda és szlovákul foglalta össze számára a történteket. A csabai ember ugyanolyan kifejezéstelen arccal hallgatta a szlovák nyelven előadott okfejtést, mint előbb Jozef, majd ő is megszólalt: — Legyen szíves magyarul elmondani, miről van szó, mert nem tudok én annyira szlovákul, hogy megértsem, amit mond. A pesti hivatalos ember, nem az első ilyen esettel találkozva, már fordult is volna a csabai szlovák ember felé, hogy magyarul ismételje meg neki az előbbi szavakat, ám a csabai szlovák ember magyar szavaira Jozef is felkapta a fejét. — Micsoda, hát olyan szlovákkal akarnak engem kicserélni, aki egy szót sem tud szlovákul? Hát mi folyik ebben az országban?... Majd én megmondom, mi folyik, disznóság, uraim, ami itt folyik, az aljas disznóság! Én egy napot nem maradok tovább ebben az országban. Megyek és áttelepülök — kiabált hadarva, lángba borult arccal Jozef, majd kirohant a szobából. Az ajtócsapódás után beállt csendet a csabai kisembert elkísérő állomásfőnök törte meg. — Uraim, én sem értem, mi folyik itt. A Pozsony felől érkező szerelvényekben levőkkel nem tudok szlovákul beszélni, mert nem értik. A Budapest felől érkező szerelvényekben levőket hiába üdvözlöm szlovákul az anyaország nevében, mert ők sem értik. Én már nem tudom, merre van Budapest és merre van Pozsony. Én már azt sem tudom, uraim, merre van kelet és merre van nyugat. Ebbe bele kell bolondulnia az embernek, kérem... A csabai kisember nyugtalanul pislogott ide-oda, mert ő sem értette, mi folyik körülötte. Őt a szovjet hadifogságból azért engedték haza, mert Szlovákiába való áttelepülésre jelentkezett. Odahaza lévő szlovák felesége miatt ugyanis ő maga is szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, amikor kérdezőbiztosok járták be a magyarországi hadifoglyok táborait, hogy a szlovák nemzetiségű áttelepítésre jelentkező személyeknek azonnal hazatérési engedélyt adjanak... A csabai kisember végül nem kapta meg Jozef házát, mert azt az arra „jogosan” igényt tartó szlovák partizánnak utalták ki az asztalosműhellyel együtt. Az alföldi kisembert a Handlováról kitelepített német bányászok egyik lakásába költöztették, és akármennyire tiltakozott is ellene, bányamunkára beküldték őt a föld alá. Később egyike lett azoknak a Magyarországról áttelepített szlovák szülőknek, akik aláírták azt a beadványt, amelyben gyermekeik számára magyar iskola megnyitását követelték a csehszlovák hatalomtól az újdonsült handlovai bányászok. Jozefet pedig családjával együtt a magyar alföld kellős közepén rakta le az egyik áttelepülteket szállító vonatszerelvény...
