Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya (regényrészlet)
Nagy Zoltán Mihály áldottam jóságát annak az embernek, elhozott Halmosig, ott csupáncsak miattam megállította a szerelvényt, megsejthette bennem a szerencsétlen sorsot, egész úton békén hagyott, nem faggatott, türelmesen kerülgetett a szűk fülkében, megkínált feketekávéval, kormos-piszkos pohárból szürcsöltem mohón, azóta se volt a számban olyan jóízű étel, amilyen az a kávé, rendes árpakávé tej nélkül, darabka zsíros kenyérrel, mikor a halmosi állomáson leszálltam, utánam szólt, nesze, jányom, vedd magadra, ezt el tudom kerülni, olajfoltos ujjast adott a kezembe, hálálkodtam nagyon, de ő csak legyintett, mint apró semmiségre szokás, meglódult a szerelvény, elviharzott, ott maradtam az üres állomáson, előttem majd tíz kilométeres út a falumig, belebújtam az ujjasba, rögtön megéreztem az olajszagot, de nem fintorogtam, mennyire más volt ez a szag, valóságos illat ahhoz a petróízhez képest, nem a vedlett, elrongyolódott anyag csekély melegsége esett jól, hanem a tudat, hogy megsegített az Isten a jólelkű bácsi által, így éreztem, ezzel a gondolattal indultam el, pedig tudtam, nem lehet már jóvátanni soha azt, ami megtörtént, nem, azt, már nem, kopogott a gondolat, most már csak ez járt a fejemben, ezzel emésztettem magam, feltámadt a szél, elfújta a ködöt, elvitt már-már engem is, átfújta a ruhámat, elszoruló szívvel, meggémberedve érkeztem a szilasi határba, egyik percben láz égetett, a másikban jeges borzongás szaladt a hátamra, a Kiserdőnél egy pillanatra elmúlt tőlem a világ, kis híján összeestem, a lábam mint két érzéketlen fadarab, kétrét görnyedve küszködtem, elértem a falut, homályosan láttam, emberalakú árnyak jönnek, megnéznek, kérdeznek, de semmit nem hallok, nem figyelek, csak az ösztön vezet, fel a pataki átjárón, haza, haza, a kiskapu nyitva, végigvonszolom magam az udvaron, sújt a láz, a szégyen, fog a hideg, felkapaszkodom a tornácra, nyúlok a kilincshez, nyílik az ajtó, anyám kitárt karjába zuhanok, futó fényvillanás valahol belül, suhanó gondolat, itthon vagyok, megérkeztem, és semmi több, rám szakad a csillagos ég,
