Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Dénes György versei (Oldozz föl, végzet!; A kétezredik esztendő körül; Kettős álomban; Nem csodálkozom már; Kibélelem e szörnyű árvaságot; Sanda tanács; Ilyenkor, éjjel; Tavaszelő; A jóság köntösében; a test még él; Tavasz, virágzó ágak
Dénes György versei hozván megváltást, igaz szó göröngyét, és feltöltené lélekkel a gyöngét. Sanda tanács Csak magadnak szolgálj, soha ne higgy másnak, kevés az értelme kései sírásnak. Aki hízeleg ma, holnapra elárul, vésd elmédbe, bolond ember, aki jámbor. Te válaszd utadat, sose figyelj másra, ne fecsegj, ha okod van a hallgatásra. Gondolj az időre, könyörtelen elszáll, te sem maradhatsz meg annak, aki voltál. Ilyenkor, éjjel Ilyenkor, éjjel a holt tárgyakon réveteg mosoly suhan át, visszaálmodják létük hajnalát és összebújnak cinkosan. Könyvek, vázák, párnák, képek a sárgás fényben fölhevülnek, fürkészik egymást, körbe ülnek, diskurálnak a hű cselédek. Találgatom, miről beszélnek e megejtő kései órán? Perceg fülembe, vén karórám, te sosem nyugvó hősi lélek. Tavaszelő Hangjegyeket csiripel a veréb, szelíd üzenet: tavasz lesz talán. Kipillog a nap ködgyűrűs ablakán, végül kidugja sugaras fejét. Gazellalábbal átszalad a fény
