Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TALLÓZÓ - Szegedy-Maszák Mihály: „Van, ami nincs” (tanulmány)

TALLÓZÓ

intézményre szükség, de élükre csakis olyanokat célszerű állítani, akik szakszerű tudásuk révén képesek párbeszédre idegen pályatársaikkal. A szó legtágabb értelmében vett fordítás szakmai sikere egyértelműen azon múlik, hogy az, aki ilyen tevékenységet végez, mennyire otthonos a befogadó kultúrában. Különben nem várhatjuk, hogy kedvezőbbé váljék megítélésünk és hagyományainkból több kerüljön be az egyre gyorsabban egységesülő világörökségbe. Lehet a magyarságtudományt gyakorlatias szellemben felfogni, ám akkor szembe kell néznünk a saját magunkról alkotott képünk s a külföld megítélése közötti óriási különbséggel. Miközben tudósaink komoly figyelmet szentelnek a magyar fölvilágosodásnak, az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású könyve Larry Wolff Inventing Eastern Europe című világszerte egyetemi kézikönyvként használt és sok vonatkozásban kiváló munkája azt állítja: a fölvilágosodás Kelet-Európában kudarcot vallott.12 Ugyanebben a könyvben található a következő méltatás R. W. Seton-Watson és Harold Nicolson tevékenységéről: „A térképnek általuk Versailles-ban meghirdetett átrajzolása és az új határok kijelölése (...) fénypont a Kelet-Euró- pára vonatkozó tudományos elkötelezettségnek és e térség geopolitikai föltételeire ható tudományosságnak modern történetében”.

Nem vonható kétségbe, hogy a hűbériség kései fölszámolása s a kommunizmus óriási teherként nehezedik kulturális örökségünkre, de nem feledve, hogy az első világháború után olyan hatalmak ítélkeztek a magyar sovinizmus fölött, amelyek gyarmatosítóként sokkal kegyetlenebbül bántak idegen népekkel, mint a magyarok nemzeti kisebbségeikkel, sürgető feladat kiegyensúlyozott képet tárni a külföld elé arról, mivel is járultak hozzá a magyarok az egyetemes művelődéshez. Ennek a feladatnak a szakszerű elvégzése vár a magyarságtudományra.

JEGYZETEK

1. Kósa László (szerk.> A magyarságtudomány kézikönyve. Budapest: Akadémiai, 1991. 17—18.

2. Kulcsár Szabó Ernő: „A (nemzeti) kultúra — mint változékony üzenetek metaforája avagy: emlékműve-e önmagának a ■hungarológia*? Görömbei András (szerk.> In Memoriam Tamás Attila. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2000. 471.

3. Jankovics József—Monok István: „A hunarológiáról és magyarországi intézményeiről.” Hungarológia 2 (2000/1—2), 43.

4. Uo. 44. 4 Uo. 44.

5. Uo. 44.

6. Uo. 44.

7. Bírálatomat lásd: Protestáns Szemle 61 (1999), 208—212.

8. Encyklopédie: ou dictionnaire raissonné des sciences, des árts et des métiers (1751—1780). Stuttgart: Friedrich Frommann, 1967, VIII, 285—286.

9. Kulcsár Szabó, 476.

10. Uo. 477.

11. László K. Géfin: „Still Beyond the Pale: Hungárián Émigré Writing After the Collapse of Communism”. Symploke,Vol 5, No. 1—2, 1997, 206—220; Kibédi Varga Áron: Amsterdami krónika (1999). Pozsony, Kalligram, 2000. 28.

12. Larry Wolf: Inventing Eastern Europe: The Map of Civilization on the Mind of the Enlightenment. Stanford, CA: Stanford University Press, 1994, 73.

(Megjelent az Európai utas 2000. októberi számában)