Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - MARGÓ - Lovász Gabriella: A Magyar Tanító és a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítói Egyesület
MARGÓ tart” — áll az alakulásra szóló felhívásban. Az Á.M.T.E. első nagy erőpróbája a ZUS által 1922. február l6-ra Zsolnára összehívott tiltakozó nagygyűlés volt, melyen az ország pedagógustársadalma egységesen, „óriási erővel és határozottsággal tiltakozott fizetésének sérelmes leszállítása ellen”. Az Á.M.T.E. képviseletében Kovács Alajos, az egyesület első- és fennállásának húsz éve alatt egyetlen — elnöke tagja lett a köztársasági elnöknél járt szlovenszkói küldöttségnek, s ott többek között a következőket mondotta magyar nyelven: „...A szlovenszkói magyarságnak kulturális előrehaladásához nem csupán kisebbségi, nem is egyedül az általános emberi jogok szempontjából van jussa, de különösen elsőrendű érdeke ez a köztársaságnak, mert ez van hivatva megteremteni a kölcsönös megértést, melynek gyümölcse leend az általános megelégedés.” Masaryk köztársasági elnök válaszát pár magyar szóval kezdte, majd így folytatta: „Sem nekem, sem a köztársaság kormányának nem áll a legtávolabbi szándékában sem a köztársaság magyarságának elszlovákosítása és amennyiben sérelem érné a magyarok jogos kulturális érdekeit, konkrét esetek feltárásával mindenkor teljes bizalommal forduljanak orvoslás végett hozzám.” (MT, 2. évfolyam, 5. szám, 1922. március 1.) Kisebb hangsúly-eltolódásoktól eltekintve ugyanaz a mozgatóerő hozta létre a magyar pedagógusok jogelődnek tekintett egyesületét nyolc évtizeddel korábban, mint a most tízéves Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetséget. Erről Marcsa György Zászlóbontás című írásában így ír a lap első számában: „Kulturális munkálkodásunkban ragaszkodunk nyelvünkhöz, mert csak ezzel tudjuk fejleszteni az értelmet, nemesíteni a szívet, lelkesíteni a csüggedőt, bátorítani a tétovázót. Ezzel a nyelvvel tudjuk mondani tanítványainknak: Féljétek az Istent, teljesítsétek kötelességeiteket! Ehhez emberi jogunk van...” Gosztonyi Nándor bencés tanár egy későbbi számban erről így ír A magyar középiskolák sérelmei című cikkében 1921. augusztusában: „...Mert a szülőknek jogukban áll meghatározni, hogy milyen oktatásban részesüljenek gyermekeik és joguk van ahhoz is, hogy attól az államtól, amellyel szemben kötelességeiket pontosan teljesítik, megkívánhassák, hogy gyermekeik fölneveléséről az ő szándékaiknak megfelelően gondoskodjék.’’ A Magyar Tanító az egyesületi élet hírei mellett oktatási és nevelési kérdésekkel, valamint a pedagógusok erkölcsi és anyagi helyzetének kérdéseivel foglalkozott. „A tanító az élet alágyűrtje, Alázását mert oly bűnösen tűrte” — idézte a lap Ady Endrét a Gondolatok a tanítói pályáról című cikkben (II. évfolyam, 5. szám). Apróságok című rovatában a Tanítói tekintély címszó alatt ilyeneket is olvashatunk: „A tanító, ha kántor is egyúttal, ne az egyházfival menjen hátul a pap mögött, hanem mellette.” (I. évfolyam, 5. szám). 1935. január 1-jén a XV. évfolyam első száma így emlékezik: „Tizenöt évvel ezelőtt indult el a Magyar Tanító.... Akkor ez a lap volt a szlovenszkói magyar pedagógia mécsvilága, ez volt a magyar tanítótársadalom tanügyi tanácsadója, kalauza. A Magyar Tanító volt a Vestník, a Magyar Tanító volt az egyesület. Falat kenyér volt, melyet várt mindenki, s ha hozta a posta ismerős rózsaszín borítójában: ettük, szívtuk betűit, mint az evangéliumot.” Tartalmát tekintve ugyanott ezt olvashatjuk: „Sokat emlegetett hibája a Magyar Tanítónak a pedagógiai és érdekvédelmi közlemények közötti aránytalanság. Vannak, akik
