Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - Lászlóffy Aladár: Bécsi magyar litánia (vers)

Lászlóffy Aladár

Bécsi magyar litánia

Szépfalusi után

1. AKKOR, MÉG AMA TÉL ELŐTT

Hazám, ki bennem vándorolsz, ingázol most is, mint tavaly „halálnak halálával holsz...” Rodostó — postahivatal,

ne pazarold az isapurt, nem só az, nem is puskapor, ne trágyázz vele még azúrt s ne nőjön tőle vadkapor.

Bennem elutazó hazám, bús színhelyedre visszaintsz: ez csak a Segesvár, az ám ez volt a legvalódibb Vinc!

Az ám. Bár Verecke előtt hol volt még Alsósztregova, mégis bizonyos délelőtt mindenki jött valahova.

2. EGYETLEN FÁBÓL

Erdő egyetlen fából.

Nem bizonyít s nem cáfol.

A legutolsó törzsnek, hol favágók köröznek, fölébe lehet írni:

Püthagorasz vagy INRI, piéta vagy „levétel” már ugyanaz a tétel, nem bizonyít, nem vádol, kivonul a világból.

...Kire mosolyog hátra