Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A Péterek irodalma (Lengyel Péter, Hajnóczy Péter, Nádas Péter, Esterházy Péter) (miniportré)

Kortárs magyar irodalom

nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni.” Rekonstruáljuk a történeteket: Az 1950-ben született E.R csodagyerekként robbant be a magyar prózába. Két novelláskötet után 29 évesen adta ki a Termelési-regényt, aztán évente a Bevezetés a szépirodalomba egyes részeit. És most, 1986-ban, íme, kezünkben az egész tomusz S nemcsak a már megjelent részek, mert az egészet A Próza iszkolása című írás vezeti be, az egész ciklus legizgalmasabb szövege, s található továbbá a gyűjteményben operalibrettó (Daisy) és filmforgatókönyv-vázlat (Idő van), novella és napló, s minden, amit csak el tudunk képzelni egy ilyen kötetben. Mert a Bevezetés... nem regény természetesen. De hát akkor micsoda? Bevezetés a szépirodalomba. így, ahogy a cím állítja. Nem a kész szépirodalom, nem a kész regény, nem a kész történet, hanem a készülő szépirodalom, regény vagy történet, vagy amit akartok.

Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. Egy bizonyos: ilyen könyv még nem jelent meg Magyarországon. De magyar nyelvet is mondhatnék, ha leszámítanám a Magyar Műhely néhány kiadványát, igaz, hogy azok már nem bevezetések, hanem szépirodalmon túli ultraibolya sugárzások.

De most Esterházyról beszélünk. S ő még irodalmat művel, s nemcsak műveli az avantgárd prózát, hanem még bestseller író is, a szó legjobb értelmében. Ami nem adatott meg sem Szentkuthynak, sem Hamvas Bélának, de még Joyce-nak sem, legföljebb Beckettnek, neki sem a prózai, hanem a színdarabjai miatt. Örüljünk hát az Esterházy-sikernek, örüljünk annak, hogy fél évszázaddal a Prae, majd 40 évvel a Karnevál után, s egy esztendőben az Emlékiratok Évkönyvével ismét született egy világirodalmi rangú magyar próza.

S ezzel még mindig nincs vége.

„Köteteket eszkábálok össze... esszéimből írnám, ha esszék volnának ezek. Mindenesetre egyet sem jószántamból írtam, hanem fölkérésre. Pénzért, tetszeleghetnék, ha kicsivel több pénzt adtak volna értük. Kisbérírások... Nem gyanús az ilyen alkalmiság?”

Az „Életünk fiktív változata” című, purparlénak keresztelt írás pontosan rögzíti a legújabb Esterházy-kötet (A kitömött hattyú) „tartalmát”. A novellák, a kisssregény, a Bevezetés, s egy alkalmi kitérő, a Csokonai Lili után ugyanis e mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt eredményesnek, mi több, szenzációsnak minősíthető pálya keresztúthoz érkezett. A „merre tovább”, dilemmájához Ezért e szusszanásnyi kötet, a Műhely, ha úgy tetszik; a Vallomások kötete. Örkényről és Bangáról, Kosztolányiról és Csáthról, Móricz- ról és Hamvas Béláról, Mészölyről és Ottlik Gézáról szólnak ezek az „alkalmi” írások. Vagyis a mesterekről és a barátokról. De izgalmas műhelyvallomásokat is olvashatunk, például a Tizenhét kitömött hattyúról, a Képzőművészetről, a Fociról vagy Egy filmforgatókönyv életéből.

Vegyeskereskedés, mondhatnánk, ha nem akadnának közöttük olyan „rövid remekművek”, mint az Örkényről szóló Egy kelet-európai, olyan meglepő utószó, mint a Móricz novelláihoz írott epilógus, s olyan, a szó szoros