Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - MARGÓ - Zalabai Zsigmond: Négy szlovák népdal
Margó Na lúčke zelenej, V zelenom hájičku, Na lúčke zelenej, V zelenom hájičku. Skoda ťa, preškoda, Švárnych šuhajičku, Skoda ťa, preškoda, Švárnych šuhajičku. Kiömlik zöld gyepen, Erdőnek széliben, Kiömlik zöld gyepen, Erdőnek széliben. Siratlak, kár érted, Deli szép kedvesem, Siratlak, kár érted, Deli szép kedvesem. A legkönnyebben ennek a pattogó ritmusú bakanótának a fordítása ment. A „nyalka” jelző a magyar huszárnóták világából került átültetésembe; a szlovák „na vojnu ich dáte”helyébe önként kínálkozott — metonimikus alapon — a „hogy a mundért hordja”kifejezés. A többi már ment szinte magától. Miután nemcsak megtanultam, hanem le is fordítottam e négy szlovák népdalt, kétszeresen is a sajátommá asszimiláltam őket. Még inkább állíthatom tehát: Szeretem a szlovák népdalokat. Megfog bennük a szelíd szláv bánat, a szívig ható szláv mélabú. S halványan reménykedem is, hogy magyar ajkakon is felcsendülnek majd. A folklorista Ujváry Zoltán hoz a Gömöri népdalok és népballadák című kiváló könyvében példát arra, hogy nemcsak a népdalok vándorolnak, hanem vannak a népdalok átvételének olyan esetei is, amikor,,« szöveg lefordításával mindkét (értsd: szlovák és magyar — Z. Zs.) közösség a saját nyelvén dalolja ugyanazt a nótát”. Magyarul: Megvágtam az ujjam, jaj, de fáj, Citromfa levelét raktam rá. Citromfa levele, gyógyíts meg, Kedves kis angyalom, csókolj meg. Az átvevő szlovák nyelvközösség pedig imigyen: Porezala palčok, jaj, bolí, Citrónový lístok zahojí, Citrónový lístok, zahoj ma, Milá moja duša, bozkaj ma. Bárcsak az átvételnek ilyen sorsára jutnának az én magyarításaim is!
