Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - TALLÓZÓ - Mario Vargas Llosa: Globalizáció: a kultúra szabadsága
Tallózó egy nyitott világban valamennyi értékes és túlélésre méltó részük megtalálja majd azt a termékeny talajt, amelyen virágba borulhat. Most is ez történik Európában és szerte a világon. Különösen szembeötlő ez a folyamat Spanyolországban, ahol a regionális kultúrák rendkívüli energiával élednek újjá. Francisco Franco tábornok zsarnoksága alatt a regionális kultúrákat elfojtották és a föld alá kényszerítették. De a demokrácia visszatérésével a gazdag és sokszínű spanyol kulturális élet is kitört elzártságából és szabadon fejlődhetett. Az autonóm tartományokra szerveződő spanyol államban a helyi kultúrák rendkívüli módon megerősödtek, különösen Katalóniában, Galíciában és Baszkföldön, de Spanyolország többi tartománya sem maradt le. Természetesen a regionális kultúráknak ezt a pozitív és értékes teremtő újjászületését nem szabad összetévesztenünk a nacionalista megnyilvánulásokkal, amelyek komoly veszélyt jelentenek a kultúra szabadságára. 1948-ban írt, ünnepelt esszéjében, a Megjegyzések a kultúra definíciójához című írásában T. S. Eliot azt jósolta, hogy a jövőben az emberiség a helyi és a regionális kultúrák reneszánszának lehet szemtanúja. Akkoriban ez a kijelentés még meglehetősen merésznek hangzott. A globalizáció azonban a 21. században valóra válthatja ezt a jövendölést, és ez örömteli fejlemény. Az apró, helyi kultúrák újjászületése visszaadhatja az emberiségnek a viselkedési formáknak és kifejezésmódoknak azt a gazdag sokszínűségét, amelyet még a 18. század végén, és különösen a 19. század folyamán a nemzetállam számolt fel, hogy létrehozta az egységes nemzeti kulturális identitást (erről a tényről a súlyos erkölcsi következmények miatt hajlamosak vagyunk, sőt igyekszünk megfeledkezni). A nemzeti kultúrákat nemegyszer tűzzel-vassal hozták létre, megtiltották az anyanyelvi oktatást vagy könyvkiadást, és nem lehetett a nemzetállam által ideálisnak kikiáltott vallástól vagy szokásoktól eltérni. A nemzetállam a világ számtalan országában erőszakkal nyomta el és számolta fel a helyi kultúrákat, hogy helyükre a saját uralkodó kultúráját ültesse. De a globalizáció ellenfeleinek vészjósló figyelmeztetése ellenére is egy kultúrát — akármilyen kicsi is — nem lehet egykönnyen eltörölni a föld felszínéről, ha gazdag hagyományok állnak mögötte, és a nép, még ha titokban is, de műveli. És manapság a nemzetállam gyengülésének köszönhetően ismét feltűnnek a korábban elfelejtett, elsorvasztott és elhallgattatott helyi kultúrák, és újult erővel kapcsolódnak be globalizált világunk nagy körforgásába. Fordította Bojtár Péter (2000, Irodalmi és Társadalmi havilap 2001. áprilisi száma)
