Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Peter Ďurkovský: A különc (elbeszélés)
A családom... a családom fajtiszta. Mégsem tehetem ki anyámat, apámat ekkora veszélynek... — Egyre jobban meghatsz — szakította félbe. Eddig csak idegesen topogott, de most egészen elvörösödött, a homlokát kiverte a veríték. Mérgesen dobbantott a lábával: — Nem vagy egy kicsit egoista? Te mit tennél az én helyemben? — Ez tényleg hallgatta a Vezért! — jegyezte meg kővé vált arccal. Aztán cinikus kifejezéssel folytatta: — Az ő biológiai elmélete kicsit hazabeszél. Az bosszant, hogy nem majomtól származom, hanem talán dinoszaurusztól. Eddig ugyanis nem hallottam, hogy az állatkertben bezártak volna zsidó származású gorillát. Az arca visszakapta eredeti színét. Leült egy közeli padra és a tenyerébe temette az arcát. — Tényleg nem tudom, mitévő legyek — zokogott fel. Szeretlek, de most minden... minden olyan bonyolult. A munkám... a családom... te... mindez olyan bonyolult! A nő gyengéden lefejtette arcáról a kezét és megsimogatta a haját. — Hiszen én megértelek. — Dehogy értesz — hördült fel csaknem sírva. — De igen. Tudom, hogy nehéz a helyzeted... — De hát én szeretlek. Csakugyan szeretlek — szakította félbe a lányt. — Hát... nem tudom — mondta az ajkát harapdálva. — Azt régtől tudom, hogy útjaink szétválnak. De ezt tőled akartam hallani. — Gyűlölni fogsz! — Szeretni foglak. Mindig szeretni foglak. Védelmezed a hozzátartozóid. Feláldozod a boldogságod. Jobb vagy, mint gondolnád. Nem tudom, képes lenne-e erre bárki más...! — Nem... — próbálta félbeszakítani. A lány azonban nem hagyta. — S miattam ne aggódj! Azt hiszem, van még eshetőségem. Megegyeztek. Megegyeztek, hogy soha többé nem látják, hogy soha nem felejtik el egymást, hogy nem felejthetnek. A kutyáéhoz hasonló hűséges tekintete mindig előtte volt. Otthon is, amikor a transzportba soroltak névsorát ellenőrizte. A nevek közömbösek voltak számára egészen addig, amíg az utolsó előtti helyen meg nem jelent a lány neve, amit oly nagy szeretettel ejtett ki. * * * Azon az átkozott nyirkos nyárvégen az Úr kiűzte a szerelmeseket az Edenkertből. Bolyongtak a bordélyházaktól a gázkamrákig. Az ember ilyen szar helyzetben a kutyáját se verné ki. Vércse Miklós fordításai Peter Durkovsky * A szerző Zsolnán él. 1967-ben született. írását a Keresztutak című kéziratból választottuk.
