Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Rudolf Sloboda: Tavasz a hosszú tél után (elbeszélés)

Tavasz a hosszú tél után

ötvenet, utódjai nincsenek, absztinens, gyógymódszerek eredménye, új ember. Halála után talán jobban is fog kinézni, ha előtte néhány évig nem ivott. És ha fogna egy hatalmas halat, szenvedélyes horgász lenne, az segítene az elhagyatottságában? Még ha igazgatóvá is válna, ha nincs senkije, élete csak egy kötetlen játék...”

Janó gondolataiba merülve ért haza, és nekilátott vacsorát főzni.

Másnap kifejtette álláspontját orvosának. Az orvos nagyon elégedett volt, hogy így kell lezajlania az első hónapnak a gyógykezelés után. Ekkor jelentkezik az absztinens szindróma. Nem vette-e észre Janó, hogy elkezdi érdekelni a szellemi élet, a belső, a saját világa — és ez a saját világ az egész emberiség fejlődésének eredménye. Az embernek nincs szüksége családra, hiszen nem lehet mindenkinek családja... Hogy akadályozza-e Janót valami, hogy most családot alapítson. Az orvos felnevetett — a kérdés volt ebben a nevetésben, hogy képes volna-e Janó még erre. Janó lehajtotta a fejét és bevallotta, hogy ő legszívesebben újra eltűnne a kórházban. Ha már végérvényesen ott maradhatna. Fáradtnak érzi magát és azt, hogy élete vége közeledik. Kicsordult a könnye. Neki soha semmi nem sikerült.

Az orvos megjegyezte: „Gondol néha rá? Milyen gyakran?”

Janó letörölte könnyeit és elgondolkodott. Már nem gondolt az asszonyra. Valahogy jobban érezte magát. Azt mondta: „Olyan gyakran nem. Néha.”

Az orvos így szólt: „Tudja... ez így van. Magának kell valakit kényszerítenie, hogy szeresse, hogy a barátja, esetleg a szeretője, a felesége akarjon lenni. Maga mondta nemegyszer, hogy szokott követni egy lányt kamaszkorában. Próbálja meg ezt újra! A nők szeretik, ha meg akarjuk őket szerezni. Csak ahhoz tartoznak, aki megszerzi őket — maguktól nem jönnek rá az értékeire. Próbálja meg!”

— Nekem vannak értékeim? — kérdezi Janó.

— Erről ne is beszéljünk! Mindenkinek vannak, és magának, ahogy ismerem, tudni kell őket eladni. Taktikusnak, hatásosnak kell lennie. Ne pocsékolja az idejét felesleges gondolkodásra! Vesse rá magát az első nőre, aki tetszik magának, és győzze őt le! Hogyan akar a kórházban nőt találni?

— Én nem akarok nőt — mondja Janó. De az orvos tudja, hogy ez nem igaz. Elégedett Janóval, ezért hivatásos nyerseséggel azt mondja: -— Ne bőgjön! Egy könny elég. A többi már drog. Nem szabad erre rászoknia. Én már nem akarok ma semmit, nyugodtan elmehet.

Janó csak az utcán tudatosította, hogy nem lenne most jó a kórházban. Pár nap múlva a fák kizöldülnek, száraz május van, nemsokára kinyitnak a termálfürdők. Milyen régen nem járt ott! Beveti magát a vízbe, és elégedett lesz. Most is elégedett, azt is jól tette, hogy azt a kést odaadta Marisának — bár nem tudja, őt akarja-e megszerezni. Vele kezdhetné, hiszen ő jött. Valójában az egyetlen, aki őt megkörnyékezte. Mit vett észre rajta? Janó megörült: észrevette, hogy szabad, nincs felesége, és mivel valószínűleg neki sincs senkije, gyakorlatilag a kezét kínálta fel Janónak. Minek itt misztériumokat keresni? Hiszen tudta, hogy valaha ivott és más volt. Az, hogy azt gondolja, megbotránkozott, könnyen megváltozik.

Öllős Edit fo>'dítása